A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
10 többet senki sem óhajtott vele táncba menni. A postamesterné elváltoztatta a hangját és odakiáltott a huszárnak;-Hé, Máté, ismerlek, szép mákvirág!- Bocsánat, én nem vagyok Máté!- Nekem mondod. Hiába tetted fel azt a maskarát. Te a Tihanyi Máté vagy, aki nekem valamikor annyira udvarolt.- Már bocsánat fiatal asszony, de egész biztosan összetéveszt valakivel.- Majd elválik éjfélkor. De mindezek ellenére is elvihetnél a táncba. ..- Miért ne ? Épp egy keringőt húztak. A postamesternek nagyon megtetszett ez a csárdás menyecske,Úgy látszik a menyecskének is a huszár, mert a keringőt követte a tangó, a tangót a csárdás, a polka és annyira egymáshoz szegődtek, hogy éjfélig együtt táncoltak. Persze a csábítás közben történt. Ahogy belemelegedtek a táncba, a fess huszár mind vakmerőbb lett. Először tréfás szerelmes szavakat suttogott partnere fülébe... mind szorosabban fogta magához tánc közben, sőt néha keze oda is tévedt, ahová nem illett volna...- Ejnye, huszár úr, egy kicsit szemtelen, nem?- Nem tehetek róla gyöngyvirágom, de beléd vagyok habarodva..- Máté, ne vacakolj! -szóltrá a matyó menyecske. Ez már több a soknál. Tudtommal már nős ember vagy. Én nem akarom megszo- morítani a feleségedet.- Igaz, hogy nem vagyok Máté, de feleségem az van. Sohse törődj vele. El se jött velem a bálba. De menjünk ki egy kicsit, mert benn már nagyon fülledt a levegő. S kifelé táncoltak. Közben szünet lett. A huszár átfogta a matyó menyecske derekát és hirtelen megcsókolta a füle tövét. A menyecske már nem ellenkezett.- Kísérjen haza, - sóhajtotta a huszárnak.- Hát hová kísérjem, ha azt sem tudom, kicsoda és hol lakik.- Majd én vezetem. De az utcán becsülje meg magát!- Egyedül lakik?- Egyedül. No akkor megbecsülöm magam és kárpótolom magam, amikor megérkeztünk... A menyecske nagy kerülőt tett és végül a posta elé értek. Ott megállt. - Itt lakom!- Lehetetlen. Hát én is itt lakom!
