A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-12-01 / 12. szám

32 millió bélyeget küldtek be a kórházba. Ez bőségesen elég volt a fiú álmának megvalósítására, de ami még fontosabb, a béna katona rá­ébredt, hogy neki is teljes idejét kitöltő élethivatása van. Mivel sa­ját fenntartásáról nem kell gondoskodnia, egész idejét arra szentel­heti, hogy nemes célokra pénzt gyűjt. Egy folyóiratban ezt írták róla: - már 24 éve betegágyon vanj állandóan mellette van egy ápolónő, aki felveszi számára a telefont, szája elé tartja, míg beszélj vagy pedig a levelezésben segíti. Ápo­lói attól félnek, hogy kimerül az állandó munkától, mert már reggel hatkor megkezdi és csak éjjel egy órakor hagyja abba. Naponta 19 órát dolgozik, fogadja az állandóan érkező látogatókat, diktál önkén­tes titkárainak és gyűjtő akciókat szervez... Valaki számára, akinek megsérült a gerince és költséges ope­rációra volt szüksége, előteremtette nemcsak a műtét költségét, ha­nem még a repülőjegyet is és elintézett mindent a kórházzal, mentő­autóval és az operáló orvossal. Mikor minden pontosan megtörtént, megkönnyebbülten sóhajtott fel: - Hála Istennek, megint segíthettem egy betegen... ! A kórházak számára új műtő-felszerelést szerzett] egy börtön­viselt embert hozzásegített ahhoz, hogy új életet kezdjen mint üzlet­ember; ágyban fekvő betegeket kenyérkeresethez juttatott. Az em­berek hozzáfordulnak, hogy nehézségeik megoldásában tanácsát kér­jék, mert oly nagyra becsülik világos és egyszerű gondolkozásmód­ját. Érzik, hogy hosszú betegsége alatt közel jutott Istenhez és az 0 igazságához. // O pedig felfedezte, hogy az igazi boldogság akkor tölti el az em­bert, amikor ad... ahelyett, hogy másoktól várna valamit. - Felis­mertem - mondja - hogy Isten mindenkit tud használni ezen a vilá­gon. Ha valaki is kételkednék ebben, nézzen csak rám... ! ISTEN SZÉPSÉGÉNEK VISSZATÜKRÖZŐDÉSE... / Böcklin Arnold (1827-1901), svájci festő, a múlt század legkiválóbb festőművészei közé számít. Egy látogatója egyszer tel jesen elmerülve találta a mestertt egy pii I angónak a szárnyait nézte. Amikora festő ész­revette látogatóját, valóságos el ragadtatással ezek a szavak törtek ki ajkáról: - Micsoda csillogás és a színeknek mekkora vált ozatail Es ugyan­akkor sehol éles ellentét, mindenütt a I egfinomabb árnyal átok és átme­netek. Ehhez képest a mi Iegkiválóbb festészeti műremekeink csak siral­mas maszatolásokl

Next

/
Thumbnails
Contents