A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-12-01 / 12. szám
24 agyújtásig (Karácsonyesti jelenet.) A fiú töprengve állt az ajtóban. A fát nézte. Kopár ágaival a levegőbe kapaszkodott* hogy el ne essen.- Itt a karácsony, - mondta a fiú, és a fal felé hátrált.- Láthatod, - válaszolt a fa, és töprengve figyelt ki az ablakon. A fiú is a kinti nyüzsgést figyelte. Valóságos folyam. Ember legyen a talpán, aki egyik feléből áttalál a másikra.- Sokan vannak, - suhogta egyik ágát a fenyő. Még mindig a körúti sokadalmat figyelte. Egy csomag... két csomag... tizenkét csomag... Lába kelt a csomagoknak, ők népesítik be a gyalogjárót, ők lógnak a villamosok lépcsőin, s ők tülekszenek a buszmegállóknál.- A hajrá, - suttogta a fa. - Most mind rohannak, aztán jön az ünnep, és csend lesz, A fiú is az ünnepre gondolt. A csillagszórók fényére, a gyertyák nehéz szagára és az éjféli mise tömjénes levegőjére...- Mi van, fiatalember, szunyókálunk, szunyókálunk? Apa állt az ajtóban, frissen borotválva. Az arcvíz illata egykettőre betöltötte a szobát. - Mindig ezt a büdös vacakot kenik rád - szokta mondani anya -, nem tudsz már valami rendes dolgot kérni? - Apa csak mosolygott és fél szemmel a tükörbe figyelt.- Leszel szíves segíteni egy pillanatra? Apa keze csomagokkal volt teli. Kis csomag, kisebb csomag, egy nagyobb ishimbálődzott árván. - Talán megkapom a sakk-készletet? Egymás után rakta a díványra a csomagokat. Megpróbálta kifigyelni, mi lehet bennük, de csak a papír érdes felületét tapintotta újra és újra. Anagy csomagot közben átvitte apa amásik szobába.- Nincs kedved kicsit sétálni?
