A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-12-01 / 12. szám

13

P. Szeder Mihály, S.J.

(A lőcsfalvi pap naplójából.)

Feltűnt a lőcsfalvi papnak az iskolában, három osztályban, a három Recski gyerek: két fiú és egy lányka. Mint az orgonasípok: Pista az ötödikben, Miska a negyedikben és Lizka a harmadikban... Szegényes volt a ruhájuk, de mindig tiszta. A gyermekek haja, nyaka, körme, keze szintén tiszta és ápolt, ami falu helyen ritka dolog. De a legjobban viselkedésükön csodálkozott. Boldogság sugárzott arcukról, örökké mosolyogtak. Ha az ember szólt hozzájuk természetes, tisztelettudó modorban beszélgettek. Soha sem látta őket a földön henteregni, féktelenül ordítani, verekedni. A tanítóság véleménye is a legjobb volt. Sokszor voltak a beszélgetések tárgya.

Érdekes, egyszerű, szegény falusi gyerekek! Apjuk kisgazda. Anyjuk Ferenci Róza, árvalány volt és rokonai nevelték fel. A szülőket jól ismerte a plébános, hisz ott voltak minden vasárnap a templomban. Tisztán, rendesen ők is. De nem sok dolguk akadt a plébánián, acsaládbanúgy látszik nem akadt sok probléma, úgy közelebbről nem igen tudott róluk semmit, hisz maga is akkortájban került még oda és még nem ismerte híveit olyan jól, mint évekkel utána.

Mint minden papban, a lőcsfalvi papban is lappangott egy adag lélekbúvár és így nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy ennek az egyszerű boldogságnak a nyitjára ne találjon. így történt, hogy egy késő délután váratlanul belátogatott a Recski portára.

Ami legelőször feltűnt neki; az udvar és a háztáj tisztasága. Szinte kirítt a szomszédos porták közül. Sehol semmi hulladék, szemét, szalma elszórva... A fa szabályos glédában, a kazlak szépen rakva. A kúthoz, istállóhoz, ólakhoz, farakáshoz, egysoros téglajárda vezet... Már a külső is igen beszédes volt.

Bekopogott az ajtón. Gyerekhangok, futás zaja odabenn. Kisvártatva nyílik az ajtó. Lizka fogadta a plébánost. A többi gyerek szaladva újságolta: - Itt van a plébános úr! - Jött az anyjuk is. Kis ap