A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-12-01 / 12. szám
4 Figyelik, mikor csobban a csöndben a Forrás. Annak a testvére, amit valaha Mózes fakasztott a sziklából. Akkor fölszáll bennük egy galamb és megmeríti szomjas csőrét a forrás vizében. Ilyenek ezek a hallgatag, darabos pásztoremberek. A lényeges dolgokkal kapcsolódva élnek. Talán pásztortűz jelzi, hol tanyáznak. De talán az éjszaka teljes sötétségében ülnek, egy-egy tömbnyi tömörebb sötétség. Az angyalnak azonban nem kell tűzfény. Csalhatatlan angyal-szimatjával már messziről megérzi, hogy ezek az ő emberei. A szemlélődés, a belső béke népe. Ezért amikor a közelükbe ér, habozás nélkül ragyogtatja fényességét, megköszörüli torkát, és csengő hangon elkezdi a DicsőségBékességet. ~ \ ° (Rónay György] Tudja, hogy nekik nem hiába! Mihelyt Jézus belépett a világba, megállította a világ folyását, hogy jobb és emberhez méltóbb irányt adjon neki. Születése a világtörténelemnek legfontosabb adata. Nincs csata, nincs trónralépés, nincska- tasztrófa vagy föl fedezés, mel yet össze lehetne hasonl ítani az Úr Jézus születésével. 0 kezdi meg az időket, melyek az ember történelmét al- kotják. Nélküle nincs ember. Hogy minden egyes ember több, mint az egész világ, azt Krisztus gondolta. Hogyaz embernek nem használ semmit, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja, ez Krisztus Urunk evangél iuma. Hogy ez a lélek Istené, hogy a Caesar s a rabszolga Isten előtt egyenlő, az az új társadalomnak alapvetése. Hogy a telkeknek Isten felé valóút- jukban ne legyen akadál yuk, az az igazi szabadságnak proklamálása. Nincs hatalom, mely a I el kiismeretnek parancsol jón, kivéveaz Istent. Ez volt az individuum fel léptetése a világ színpadán s ezzel kezdődött a tulajdonképpeni történél em. Krisztus állította meg az öntudati an tömegek renyhe tengődését: Krisztus kezdte meg a szabad, független ember kialakulását a földön. Méltán mondhatjuk, hogy az ő jele alatt áll a kultúra, homlokán viseli keresztjét sa kereszt jeligéjét: In hoc signo vincesl Kár, hogy az 19... éves keresztény nemzetek el fel ej tik ere jük öntudatát. (Prohászka Ottokár)
