A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-11-01 / 11. szám

48

Jézus istenségében, mi könnyebb helyzetben vagyunk. Bár nem látjuk őt, a benne való hitet 2000 év tanúsága igazolja. Ha számunkra nem okoz nagyobb nehézséget azt mondani; hiszek Jézus Krisztusban, az Isten Fiában, az már a megszokás gyümölcse. Gyermekkorunk óta ebben a hitben nevelkedtünk. Mivel nem látjuk őt, nem ütközünk bele lépten-nyomon, nagyobb erőfeszítés nélkül tudunk benne hinni.

Ezzel szemben hitünk komoly próbára van téve, ha az egyházról van szó. Az egyház itt van közöttünk, itt van gyarlóságaival, gyengeségeivel és nem vesszük észre, hogy az Isten Lelke munkálkodik benne. Nem könnyű azt hinni, hogy ebben az emberi közösségben jelen van az Isten, munkálkodik a Szentlélek, sőt mintegy kiszolgáltatja magát, hatalmát az embereknek. Ezért halljuk ma lépten-nyomon: - "minek helyezkedik közém és az Isten közé egy másik ember, egy idegen, amikor az Istennel való kapcsolatom az én legbensőségesebb magánügyem... Hiszek Jézusban, de az egyházat nem fogadom el". - Vannak, akik éppen azért szállnak szembe az egyházzal, mert Jézushoz ragaszkodnak (szektások). Hányán lépnének be szívesen az egyházba, és dolgoznának vele együtt, ha nem lenne olyan, amilyennek kívülről látszik.

Jézus még nyugodtan mondhatta magáról; - "Ki vádolhat közületek bűnről engem?" (János 8, 46). Ellenségei semmi rosszat se tudtak róla mondani, csak azt, hogy szerintük ember létére Istenné tette magát. Ezért a botrány sziklája és a botlás köve volt kortársai számára szent Péter és szent Pál szavai szerint (Rom. 9, 33 ;I Péter 2, 8\ Mennyivel inkább áll ez az egyházra. Az egyház tagjait sajnos, sokszor jogosan is vádolhatják a bűnről, és sokszor jogosan botránkoz- hatunk rajtuk

Mégis, az egyházról is elmondhatjuk azt, amit Jézusról mondtak az apostolok: - "aki benne hisz, azt szégyennem éri", mert a hit diadalmaskodik azon, ami az emberi okosság, természet számára érthetetlen vagy ellenszenves. (IPéter2,6). Ami hitünknek meg kell tisztulnia, át kel alakulnia, meg kell erősödnie, hogy az egyházat botránkozás nélkül tudjuk szemlélni, megérteni és szeretni. Miért olyan fontos ez? Azért, mert csak Jézus Krisztus által tudunk Istennel kapcsolatba jutni, Vele találkozni, Vele kibékülni. Szent Péter szavai szerint: - "Nincs más senki az emberek közt az ég alatt, akiben üdvözülnünk lehetne" (Ap. Csel. 4,12). Jézus viszont nem akar bennünket üdvözíteni másoktól függetlenül, hanem másokkal együtt. A Szentírás kifejezett tanúsága szerint Jézus azt akarta, hogy az O hívei, követői látható társaságot, egyházat alkossanak, az Isten népét.

Jézus világosan kifejezte szándékát, hogy látható embere-