A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-11-01 / 11. szám

44

kereszténység előtti időkig.

Amikor Mao Tse-tung 1949-ben megalapította a Kínai Népköztársaságot, első lépése azt volt, hogy feloszlatta ezeket a titkos társulatokat. A vezetőket letartóztatta, a tagokat a társulat megtagadására kényszerítette. Az utolsó Ég Mestere Formózára menekült és ezzel véget ért a legszertartásosabb taoista felekezet létezése is.

Mindazonáltal a taoizmus nem halt ki Kínában, sőt még inkább él, mint azelőtt, mert az új kommunista kormányzat előmozdítja létezésüket. 1957-ben Pekingben megalakították a Kínai Taoista Társulatot, amelynek gyűlésére minden tartományból érkeztek szerzetesek és szerzetesnők. Ennek a szervezetnek a feje egy kolostor a- pátja, aki ugyanakkor a Kínai Kommunista Párt központi bizottságának is tagja. A szervezet célja, hogy egész Kína taoistáit egyesítse, régi hagyományaikat előmozdítsa, az ország szociális újjáépítését támogassa, és a politikai hatóságokat segítse a vallásszabadság biztosításában. Nem nehéz ezek után felismernünk benne a kommunisták által másutt is megvalósított béke-papságot.

Kína három vallása.

Mint az eddigiekből láttuk, Kínában három vallás uralkodik. A legjelentősebb a konfucianizrnus, s ehhez társulnak a buddhizmus és taoizmus. A három vallás érdekes összhangjának és összefonódásának magyarázata talán az, hogy a konfucianizmusnak szüksége volt a másik két vallás elemeire, hogy hideg életbölcseletét vonzóbbá tegye az emberek számára.

A buddhizmus a Kr. utáni első században kezdett terjedniKíná- ban és hamarosan beférkőzött az uralkodói házba is. Főleg pompás szertartásaival, az egyistenhit eszméjével és az élet kérdéseire adott válaszaival férkőzött be az emberek szívébe. 1930-ban a negyed millió lakosú Hangchow városban majdnem ezer buddhista kolostor és templom volt. A kommunisták Észak Kínában 300 000 szerzetest és szerzetesnőt kényszerítettek a kolostorok elhagyására. Némelyik buddhista intézménynek azonban megengedték, hogy továbbra is működjenek.

Szinte lehetetlen világosan meghatározni a kínai nép vallását. Egyes történészek azt ajánlották, hogy egyszerűen nevezzük kínai vallásnak (Siniticism) akonfuciusierkölcstan, taoista természetbölcselet és buddhista misztika keverékét, amelyet a kínaiak többsége magáénak vall.