A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-11-01 / 11. szám

34

AZ ÍLSÍ LÉPCSŐFOK

(Thomas M e r to n-nak, az elmúl t évben tragikus halállal elhunyt lelkiírónak világsikerű könyvéből, ”A hét lépcső hegye” című művéből közlünk egy részletet. Az író - trappista szerzetes volt, - könyvében életútjának keserves indulását, számtalan fordulóját, szomorú zökkenőit tárja föl, megrajzolva egyúttal az amerikai átlag-életforma sivárságát és reménytelenségét, amelyből oly kevesen találnak rá a kivezető útra, Hogyan térítette erre az útra testvérét, azt mutatja be ez a kis szemelvény. )

A kukorica magasan állott már, és mi minden délután "hadba vonultunk", kapával a vállunkon, hogymegküzdjünk az "ellenséggel" a rögös, szívós földdel... Minden délután belevesztem ebbe a rengetegbe, amely úgy körülfogj a az embert, mint valami állandóan hullámzó, lengő zöld zászlóerdő. Magamra maradtam, mindenki elveszett mellőlem, és így bizony nyugtalanított a gondolat: - hogyan fognak megtalálni, ha megérkezik végre az öcsém? Hiszen sokszor még a munka befejezésére szólító jelzést sem lehetett hallani és nem ritkán megesett, hogy egy-egy különösen magábamélyedt novicius ottmaradt a kukoricaföldön és kapált buzgón tovább, míg a többiek már mind hazatértek.

(Egyszer aztán valóban megérkezett a várva-várt hírt a katonaöccs, aki most került ki a bombázó-kiképzésből, megérkezett a Gethsemani- kolostorba, hogy meglátogassa bátyját, mielőtt Angi iába indul szolgálatra.)

Letettem munkaruhámat és azonnal a tisztelendő Atyához siettem. Kopogtam. Az ajtó felett kigyulladt a felírás; - Egy kis türelmet kérek... amire kénytelen voltam leülni és vagy félórát várakozni. Végül azonban mégis bejutottam és a tisztelendő Atya hivatta öcsémet János-Pált.

Amintmagunkramaradtunk, azonnal megkérdeztem, nem akar-e megkeresztelkedni.- Remélem, sor kerül rá, - felelte.- Esmonddcsak, hogy állsz az előkészülettel? - tudakolódtam.