A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-11-01 / 11. szám

25

ben tüdőbaja úgy elhatalmasodott, hogy szanatóriumba kellett vonulnia, a Magas Tátrába. Apostoli lelkülete itt sem hagyta nyugodni. Az eltévelyedetteket sikeresen térítgette imáival, beszélgetéseivel, főleg szenvedésével. Mert, mint mondotta, szenvedéssel többet lehet elérni, mint munkával.

Mikor jobbanlett, engedélyt kért, hogy visszatérhessen Krakkóba. Itt újból megkezdte a toborzást, de már nagyobb sikerrel. Megalapította "A Szeplőtelen lovagja" címmel hadserege lapját; a hozzá szükséges anyagiakat koldulással szerezte meg. A lap olvasó tábora rohamosan növekedett; a krakkói ház szűk lett a nyomdának, ezért elöljárói Grodnő-ba rendelték, ahol egy nagy és részben üres ház állt rendelkezésére.

A munka gyönyörűen haladt előre, de vezetőjén újra erőt vett a betegség; ezúttal másfél évetkellett eltöltenie Zakopane-ban. Időközben a lapocska tovább fejlődött és 1926-ban elérte a 45 ezres példányszámot. Miksa atya ismét a munka élére állt. Amikor egy prelátus megtekintette a modernnyomdát, kérdezte Miksa atyától; - Mit szólna Sz. Ferenc, ha látná ezeket a drága gépeket? - Nekigyűrkőzne és munkához látna, - felelte Kolbe.

Nemsokára a grodnői ház is szűknek bizonyult. Kolbe atya a Szeplőtelen Szűzhöz fordult segítségért. Sikerült Varsó közelében egy telket ingyen szereznie, a többi szükséges is összejött valahogy. Létrehozta Niepokalanow-ot, a Szeplőtelen nagy ipartelepét, ahol több száz dolgos testvér állította elő a "Kis Újság" című katolikus lapot és a hadsereg új ságját. Alap 1939-ben elérte a milliós példányszámot! Munkás kezekben nem volt hiány; rendkívül sokan jelentkeztek Miksa atyánál Sz. Ferenc rendjébe. A nagy szegénység ellenére is jól éreztékmagukat, bizonyságul annak, hogy nem okvetlenül csak a jólét és gazdagság nyitja a megelégedésnek és boldogságnak. "Nem hiszem, mondta az egyik testvér - hogy volna apa vagy anya, aki oly gyengéden szeretné gyermekeit, mint ahogy Miksa atya szeretett mindnyájunkat", O a szenvedések tüzében megérett krisztusi lélek volt.

1939-ben Hitler lerohanta Lengyelországot. A gvárdián atya, Kolbe, rábírta a testvéreket, hogy egyelőre menjenek haza, így kisebb lesz a veszély. Csakkisebb részük maradt a telepen. Szeptember 19-én Amtitzba deportálták őket. Itt a kegyetlen bánásmód mellett az éhség, a hideg, a férgek is kínzóik lettek. A gvárdián atyát sokszor látták éjjelente, amint fekvőhelyének bűzös szalmáján térdelt és imádkozott. Épp december 8-án visszatértek Niepokalanow- ba, ahol Kolbe, tekintettel a veszélyes időkre, bevezette az örök imádást.