A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-11-01 / 11. szám

23 meglett az eredménye. Legalábbis a sebhelyek eltűntek. Ekkor azon­ban újabb nehézségek támadtak. Karen fogai kezelésre szorultak. Ez az ónban nem volt egyszerű dolog, mert Karent félelem fogta el a szo­katlan fogorvosi rendelőkben, és ez oly merevvé tette állkapcsát, hogy nem tudta kinyitni a száját. Három fogorvos is visszautasította őket emiatt. Végre találtak egy fogorvost, aki szívesen foglalkozott agyszélhűdéses gyermekekkel, de 29 mérföldre volt tőlük. Összesen 58 mérföldet kellett megtenniük,valahányszor Karen fogorvosi ke­zelésre szorult, míg végül egy új fogorvos érkezett a helységbe, aki szintén elvállalta Karent. rí ilíihZilob 'ívcvpt Gábor írt a nővérének, hogy töltsön náluk egy szép, fénylő, szabad hetet, töltse azt gondtala­nul és a lélek emelkedett örö­meiben. Róza örült. Ez az öröm belülről áradt. s átmuzsikálta egész lényét, örült annak is, ami­kor elérkezett az időpont, hogy már mehetett. Átfűtötte a készü­lődés izgalma, nagyon régen uta­zott már. ö volt Gábor legidő­sebb nővére. A megérkezésben sok szépsé­ges öröm lángolt. Kedves udva­riassággal vették körül Rózát, mindenben a kedvét keresték, kényeztették, becézték. Róza örült a szép. ízléses otthonnak, örült Gáboréic jó anyagi helyzetének. A gyermek, a kis Ági, igazán na­gyon aranyos baba volt. De fájt, elmondhatatlanul fájt Rózának az örökös csipkelődés és perpatvar, amely igen gyakran hevesen fel­csattant a két házastárs között. Másnap hiába marasztalták, tor­kig volt a vendégeskedéssel — és hazautazott. A virágoskertek­re ráterítette selyem lepedőjét az alkonyat, amikor hazaérkezett. Róza lelkére is éppen így terült rá a csend és nyugalom öröme. De aztán egyre töprengett. Mit kellene itt tenni, hogy Gáborék között megszűnjön ez az áldatlan helyzet. Miféle receptet küldjön el nekik, amelyhez alkalmazkod­niuk kellene, amelynek előírt gyógyszerét be kellene szedniük, mint az orvosságot, mert hisz szóljak bár emberek vagy an­gyalok nyelvén, ha szeretet nincs " rnnem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom” — idézte Róza Szent Pál apostol gyönyörű szavait. S akkor Róza -a homlokára csa­pott. — Igen, tudom már. Elküldöm nekik legépelve Szent Pál apos­tol szeretet-himnuszát. Mindket­tőjüknek külön példányban, ne­hogy egymásnak tologassák az­zal, hogy „nézd, ez neked szól”. Olvassák el, elmélkedjék át minden reggel külön-külön vagy együtt. S esténként tartsanak lel­kiismeret-vizsgálatot, hogy mit vétettek a szeretet parancsa el­len, mert „a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny (bizony, Ágica), nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlom, nem keresi a magáét (bizony, Gábor).” És fel lehetne még így sorolni a szeretet min­den tulajdonságát Ágicára és Gá­borra vonatkoztatva. Lehet, azt mondják majd, hogy no lám, ez a Róza. Csak egy vén leány adhat ilyen tanácsokat. És mosolyognak. De az is lehet, hogy mosolyognak és azt mondják: Még is csak mond. valamit ez a Róza,. Min­denesetre hatalmas tekintélyre hivatkozik, Szent Pálra. Próbál­juk meg, járjunk el az utasítá­sok szerint. Róza a szeretet-himnuszt el­küldte a házasfeleknek, mint fel­tétlen hasznos receotet. Egy hó- nary múlva közös levelet kapott Gábortól és Ágitól. Megköszönték a receptet, az orvosság valóban hasznosnak bizonyult. ÖLBEY Irén

Next

/
Thumbnails
Contents