A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-11-01 / 11. szám

9

Valami hiányzott

életemből

♦

(Valaki, aki rendszeresen járt templomba éveken keresztül, I egnagyobb meglepetésére felfedezi, hogy amiről vasárnapról .vasárnapra hall, valóban hatásos. Fel zaklatott idegei megnyugszanak, félelmeit le tudja győzni és lelki béke árasztja el. Ekkor ismeri csak fel, hogy eddig valami hiányzott életéből.)

Hosszú éveken át a vallás nem sokat jelentett számomra. Névleg ugyan keresztény voltam, de kereszténységem kimerült abban, hogy becsületes életet igyekeztem élni, lendületet azonban nem adott életemnek.

Életem derekán különböző életkörülményeim alakulása folytán egy olyan templomba kezdtem járni, ahol hétről hétre a gyakorlati kereszténységről prédikáltak. Hallottam arról, hogy Krisztus mily csodálatos dolgokat visz végbe azok életében, akik teljes szívből elfogadják az O tanítását...; mennyire megnyugtatja ez idegeiket, uralkodni tudnak ingerlékenységük és dühkitöréseik felett, legyőzik aggodalmaskodó félelmüket, és lelki nyugalom és béke tölti el őket. Felismertem, hogy nekem mindezekre szükségem van és felébredt lelkemben az utánuk való vágy.

Hosszas vajúdás után végre világossá vált előttem, hogy ezek elérését bizonyos szenvedélyek akadályozzák, amelyek ha önmagukban véve nem is rosszak, de helytelenek annyiban, hogy életcélul tűztem ki őket.

Szüleimtől örököltem a takarékosság nagyrabecsülését. Nagyon vágyakoztam az anyagi biztonság után, és büszkeséggel töltött el, hogy ezt saját erőfeszítésemből el is értem. Szabadidőmet kedvenc szórakozásaimmal és foglalkozásaimmal töltöttem és önző türelmet