A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-10-01 / 10. szám
32 neteketés beszédeket tartalmaz. A másik a Szűzanyáról szól. Ahar- madik beszélgetéseket közöl olyan egyénekkel, akik maguk is azon fáradoznak, hogy környezetüket jobbá tegyék a gondolatközvetítés eszközei, nevelés vagy szeretet akciók által. A negyedik műsor vallásos énekekből áll. A rádióműsorok hangszalag felvételei is bejárják a világot, akárcsak a színdarabok. így sorra kerülnek a missziók rádióin is. Mária arra is gondol, hogy a távolbalátón és a filmen keresztül is sok embert el tudnak majd érni. Férjével együtt meggyőződése, hogy a jó emberek hiányolják a mai gondolatközvetítő eszközök érdemleges műsorainak hiányosságát. Nem elégszenek meg azonban a bírálgatással, hanem arra törekednek, hogy ezt a hiányt amennyire rajtuk áll pótolják és ezeket a gondolatközvetítő eszközöket az emberiség egyik legnagyobb áldásává tegyék. Amikor a toronyóra tizenkettőt üt.. . Német általános iskolai olvasókönyvekben található ez az igaz történet. Sok-sok évvel ezelőtt volt. Egy béres valami nagy bűnt követett el. Az uralkodó fejedelem annyira felbőszült, hogy halálra ítélte. Édesanyja a szigorú uralkodó elé járult és kegyelmet kért fia számára. — Három fiam volt, ez az egy maradt meg nekem, légy irgalmas! — Nem! — felelte a szigorú fejedelem — Holnap délben, amikor tizenkettőt harangoznak, meg kell halnia. Az asszony halálos szomorúan haza- vánszorgott. Egész éjszaka virrasztott. Az órák gyorsan peregtek. Fia életének vége rohamosan közeledett. Másnap délben tizenkettő óra előtt nagy tömeg gyűlt össze a piactéren. Elővezették az elítéltet. Keze meg volt kötözve. Az emberek felváltva a fiatalember sápadt arcát figyelték és az óramutatót a toronyórán. Már csak négy perc hiányzott, már csak három, csak kettő, végül már csak egy perc . . . A harangozó keze a harangkötelet fogta. Lélegzetvisszafojtó halotti csend volt. Tizenkét óra. A harangozó megrántotta z kötelet. A harang nem szólalt meg. Az emberek feszülten néztek fel a toronyra. A szigorú fejedelem reszketett dühében. A harangozó meg teljes erejéből rángatta a kötelet. A harang nem szólalt meg. Az elítélt feltekintett a toronyórára. A harang néma maradt. A mutató haladt előre. A harangozó rémülten és kimerültén abbahagyta a harangozást. A toronyból hangok hallatszottak. A fejedelem és a harangozó felsiettek a haranghoz. Látni akarták, mi történt. Egy asszony feküdt a földön, kezei mint véres cafatok lógtak alá. Kezeivel átfogta a harang nyelvét, hogy az ne adjon hangot. A harang közben ide-oda ráncigálta őt. A kemény harangnyelv szétroncsolta kezeit. De a harang nem szólalt meg. A két férfi azonnal felismerte, hogy mi történt. Látták az önfeláldozó szereteted — A fiad maradjon életben, — mondta a kegyetlen fejedelem és a hangja ellágyult. Megindultság vett erőt a tömegen, amikor a két férfi a piactérre lépett. Ketten támogatták a hőslelkű édesanyát. Megkegyelmezek! — hangzott az uralkodó szava. — Az anyai szeretet elnémította a harangot, az édesanya elszenvedte az ütéseket, hogy a fia életét, megmentse. Az emberek fellélegeztek. A hóhér feloldozta a fiatalember kezeit.
