A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

4 megnövekedett az egyház, de vele együtt megnövekedtek a gondok is. Szentatyánknak rendkívüli erőre, isteni segítségre van szüksége, és ezt kell az őt szerető, hű gyermekeknek kiesdeniük az Úrtól. Régi közfelfogás szerint a jó gyermek elsősorban is engedel- m e s . A pápa intézkedései Krisztus szellemét tükrözik és lelki ja­vunkat szolgálják. Velük szemben csak a gyermeki engedelmesség­nek van helye, még akkor is, ha talán kénytelenek volnánk észreven­ni, hogy éppen az egyház egyes szolgáinál hiányzana ez az alázatos, gyermeki engedelmesség. Aki a pápának élő hittel engedelmeskedik, az Krisztusnak engedelmeskedik. Az ifjú házasok már régebben el távoztak. Siettek a vonathoz, mely nászútjukra viszi őket. A hátramaradt lakodalmas vendégek kisebbcso- portokraoszolva, újraízlel fék az elfogyasztott ételek és italok zamatát, Csendes jóllakottsággal emésztgették múltjukat, mikor mégők is fiata­lok, boldogok és izgatottak voltak, vagy pedig kíváncsian sóvárogtak arra az időre, mikor boldogok és izgatottak lesznek. Mint ilyenkor szokás, csendes, kényelmes, s talán bágyadt szavaik­kal, a fiatal párról, a jó és rossz házasságokról - ál falában a házasság­ról beszélgettek. Az egyik fiatal lány hirtelen odaszólt - huncutul, paj­kosan - a társasághoz tartozó idősebb férfihezt - Pista bácsi, maga miért nem nősül t meg? - Az ránézett kicsit fájdalmasan, kicsit sajnál kozva, s enyhe gúnnyal a szemében megszólal ti - Nem érted te még azt. Törté­nete van annak. - Mesélje el, Pista bácsi, - unszolta a lány. Az öreg körülnézett, majd látta, hogy a többiek is kíváncsian, kérdően néznek rá, megadta magát sorsának.- Hát jó, el mesél em. Csak aztán a hölgyek meg ne sértődjenek, mo­sol yodott el ravaszkásan. Aztán el kezdtet ... Jó pár évvel ezelőtt a nővérem nevenapjára készülődtem. Egy ideig gondolkoztam, mit is vigyek neki. Majd úgy véltem, virág lesz a legegyszerűbb. 0 amúgy is szereti a virágokat. Útközben tehát bemen­tem az egyik virágüzletbe. A boltban ketten beszélgettek. Egyikük - gyönyörű tiszta arcú, tiszta szeműlány - kedves muzsikáló hangon ér­deklődött óhajom felől. Én pedig hálát adtam a sorsnak, hogyőt küldte elém. Sokáig tartott, míg összeállítottuk a csokrot. Mondanom sem kell, hogy húztam az időt,amennyire lehetett. Élveztem türelmét, kedvessé­

Next

/
Thumbnails
Contents