A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-09-01 / 9. szám
47 nyomoréknak? - Az anya nagyot lélegzett, abbahagyta munkáját és leült leánya mellé. - Azt hiszem, Karen, azért, mert Isten téged // jobban szeret, mint sok más embert, - válaszolta lassan - O nem választotta ki Glóriát, Máriát, vagy Jimmyt, hogy agyszélhűdéssel szülessenek. O téged választott ki. Te már sokat szenvedtél, és még sokat fogsz szenvedni. Nemcsak testedben, hanem lelkedbenés szívedben is. Csak a rendkívüli egyének képesek elviselni a fájdalmat. .. Az anya még közelebb húzódott gyermekéhez és folytatta;- Mit gondolsz, kit szeretett Isten mindenkinél jobban a világon?- Karen elgondolkozva válaszolta; - Azt hiszem anyját... - Igazad van kedvesem, Anyját mindenkinél jobban szerette és mégis megengedte, hogy ő mindenkinél többet szenvedjen. A szenvedés, édes gyermekem, Is ten rendkívüli szeretetének a jele. Ezért vagy te nyomorék és nem mi. Mert téged jobban szeret. Ez mindennek a magyarázata. ..- Ez nehéz, de igazán szerencsés vagyok. Most, hogy tudom ennek az okát, minden rendben van... - válaszolta Karen. Ismét esedékes volt a felülvizsgálat a kezelőorvosnál. Az orvos nagyon megvolt elégedve Karen haladásával és megdicsérte őt kitartó törekvéséért, amellyel előbb érte el a kitűzött eredményeket, mintsem az orvos várta volna tőle. Most már késznek tartotta őt arra, hogy mankókkal kísérletezzék. Figyelmeztette azonban Karen szüleit, hogy nem szabad elsietniük a dolgot. Csak két hónappal azután, hogy a mankókat megkapta, kísérletezzék néhány lépés meg- tevésével. Megrendelték a mankókat és alig győzték kivárni, míg megérkeztek. Amikor kibontották a csomagot, elbűvölve bámultak a csillogó mankókra. Rövidek voltak, csak a könyökig értek, hogy így jobban igénybe kelljen venni a lábakat és azok jobban megerősödjenek, és a vállizmokne fejlődjenek ki túlzottan. Karen mindjárt felpróbálta és néhány egyensúlyozó gyakorlatot végzett vele. Utána letették a mankókat, nehogy megártson a kezdeti megerőltetés és édesanyja magára hagyta Karent. Kevéssel utána a szomszédos szobából látta Karent, amint óvatosan lépked a mankókkal. Számolni kezdte a lépéseket; ... öt, hat... Nem merte megzavarni lányát.. Hét.. tíz... Az anya még lélegzeni sem mert, csak számolt tovább;... 11, 12, 13.. . Karen homlokán gyöngyözött a veríték, de csak ment tovább.. 14.. . 15... Az anya nem bírta tovább. Mosolyogva lányához ment és megölelte. Mindketten elsírták magukat nagy örömükben... - Mom Pom, tudok járni, tudok magamtól járni! ... kiáltotta Karen nagy boldogan. i
