A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-09-01 / 9. szám

44

A SZERETET CSODÁJA

9.

Karen szülei nem hanyagolták el a nevelés egyetlen tényezőjét sem. Nemcsak testileg segítették nyomorék gyermeküket, hanem lelkileg, szellemileg, társadalmilag és lélektanilag is. Már kiskorában magukkal vitték őt a templomba. Mikor pedig elérkezett az iskolakorba, a plébános rendszeresen látogatta őt és hitoktatásban részesítette. Az első ilyen oktatás ugyancsak emlékezetes maradt Karen anyja számára. Titokban hallgatózott ugyanis, miként értik meg egymást a pap és leánya. Már egy fél órája társalogtak, mikor Karen megkérdezte a paptól: - Atya, miért alszik ki állandóan a pipája? - Mert elfelejtem szívni, - válaszolta a pap. - Akkor kérdéses, hogy te képes vagy-e engem tanítani - mondta Karen - nem látszol nagyon okosnak... Az anya majd megpukkadt a visszafojtott nevetéstől. Nem szólhatott semmit, mert ezzel elárulta volna, hogy hallgatőzott. Nagy megkönnyebbülésére azonban a pap is hangosan felkacagott Karen megjegyzésére. - Nagyon igazad van, - mondta - de engedd meg, hogy mégis megkíséreljem... Tovább folytatták a beszélgetést még vagy egy fél óra hosszat. Végül ezzel búcsúzott a plébános: - Ez mára elég. Holnapután majd újra eljövök, megmondom az édesanyádnak, hogy nagyon éleseszű leány vagy... - Kérdezhetek még valamit? - mondta Karen. - Természetesen... - Atya, - szólt Karen határozottan, a szék karfájára ütve - mondd meg nekem, hol van az én lelkem? - A papot váratlanul érte ez a kérdés, s néhány pillanatig szótlanul bámult a kisleányra. Végül azonban összeszedte magát és ezzel búcsúzott: - Erről majd a következő alkalommal beszélgetünk, jó?

Aznap este Karen szülein egy vírusos betegség tört ki. Vacsora utánmármindkettennagyon gyengén érezték magukat. Glória és Mária vállalták a mosogatást, hogy a szülők ágyba mehessenek. Rájuk azonban még 280 levél megírása és postázása várt. Éjjel félkettőig dolgoztak ezeken, mert másnap reggel hatkor postázni kellett azokat. Nagyon kínosan ment a munka, de végre is elkészültek vele. Igen ám, de oly gyengék voltak, hogy nem tudták reggel elvinni a postára.