A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-09-01 / 9. szám
42 nála. Hirtelen növésű, cingár legény volt; egykori mellhártyagyulla- dásának és tüdőgyulladásának nyomai is megvoltak még szervezetében, és aztán jött az erős meghűlés. Akkor még az orvosokmeglehe- tősen tehetetlenek voltak a tüdővésszel szemben. Péter sejtette, hogy állapota komoly. Lelkületét jellemzi az a pár sor, amit atyjának írt: - Biztosíthatom, hogy itt megtesznek értem minden lehetőt. Életünk a legjobb Atyának, a mindenható Istennek a kezében van; O tudja legjobban, mi válik igazán hasznunkra; az élet-e vagy a halál... Betegségében a legkisebb szolgálatért is hálás volt, sohasem panaszkodott, nem zúgolódott. Orvosa azt ajánlotta neki; olvasson regényt, hogy elterelje figyelmét a betegségéről. A különben mindig engedelmes Péter nehezen hajlott az orvos szavára, bár ez ismételten sürgette a dolgot. Végül is az orvos egy nagy könyvet talált Péter előtt nyitva; - ahá, végre regény! Megnézi mi az. Az Egyházi Lapoknak egy bekötött évfolyama volt! Nagy lelki erőre és nagy lelki buzgóságra vall napirendje, melyet mégkéthéttel halála előtt is megtartott. Reggel negyedhétkor felült ágyában és végigszenvedte a hosszan tartó köhögési rohamot. Mire felöltözött, már halálosan fáradt lett. Aztán elvonszolta magát a kápolnába, ott elvégezte reggeli imáját és misét hallgatott a szentolvasót imádkozva. Aztánvisszatért szobájába, akarosszékbe ült és nézte sokáig a feszületet. Reggeli után még egy misét hallgatott; ha áldozott, egy harmadikat is. Aztán olvasott, imádkozott és aludt. Kiment a kertbe, elment a kápolnába. Naponként legalább kétszer el- imádkozta a szentolvasót, lehetőleg elvégezte a keresztutat is mindennap. Szobájában volt egy ócska harmonium, azon szokott játszani, rendesen Mária-énekeket. Elöljárója gratulált neki; mily szép lesz, ha majd az égben kísérheti az angyalok és szentek énekét! - Remélem, - felelte Péter - ott lesz majd egy jobb harmonium is... Este kilenckor szokott lefeküdni hosszabb esti ima és lelkiismeretvizs- gálat után. Szinte egészen a haláláig följegyezte esténként a hibáit, melyeket érzékeny lelkiismerete tárt eléje. Beszédeiben, leveleiben uralkodó gondolata volt; a teljes megadás Isten szent akaratába. Sokszor beszélt a halálról, minden félelem nélkül. Mindennap hét Miatyánkot szokott imádkozni a jó halál kegyelméért. Mikor jelentették neki, hogy osztálytársai most írják érettségi dolgozataikat, azt felelte, hogy ő is hamarosan érettségire kerül, majd egy kis javítóvizsgával - a tisztítótűzben... Minél inkább közeledni érezte halálát, annál nagyobb bizalommal vetette magátlsten szerető, atyai karjaiba. Egyik volt elöljárójának
