A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-09-01 / 9. szám

39

zsákmányolásban. <5 először négyszem közt beszélt néhány fiúval, aztán amikor mindnyájan együtt voltak az osztályteremben, szólásra emelkedett; - Testvérek, mondta, - a dolog veszélyes. Legjobb volna jelenteni a tanárnak... -Hevesellentmondásokhallatszottak. - Nézzétek, az ügy előbb-utóbb ki fog derülni. Mi megtettük a magunkét, a vizsga sikerülni fog. A jegy, amit kapunk, igazán a mi érdemünk lesz. De ha hamis úton jutunk hozzá és ez kitudódik, oda az osztály becsülete, sőt az intézeté is. Azt mondják majd; íme, így érettségiznek Travnikban! - Egy-két ellenmondás akadt még, de végül is igazat adtak Péternek, aki elintézte az ügyet a tanárral. Uj kérdéseket kaptak és valamennyien sikeresen vizsgáztak.

Fölényét társaival szemben nem éreztette. Nem hangoskodott, szerényen és barátságosan beszélt mindenkivel, a legegyszerűbb falusi emberekkel is. Fejlőgató nem volt; a közös játékból mindig kivette a részét, szerepelt az ének- és zenekarban, az intézeti színdarabokban.

A hit és az ima szellemét magával hozta az intézetbe. Lelki é- lete állandóan fejlődött és végül a szenvedések tüzében kitökéletesedett. Egyik bizalmas barátja szerint az imádság szeretete volt a fő jellemvonása. A külsején is visszatükröződött a hit és áhítat, mely lelkét az imádság alatt eltöltötte. Míg egészséges volt, ima közben nem szokott a padra támaszkodni. Mindig tudatos tisztelettel vetett keresztet. Fölkelés után mindig szentséglátogatást végzett, ezt tette többször napjában és mindig este lefekvés előtt. Szokása volt napközben rövid fohászokkal, röpimákkal keresni az összeköttetést Istennel és az ő szentjeivel.

Halála után hét egyforma kis füzetet találtak iratai közt; ezekbe írta be azt, ami az intézetben szokásos évi lelkigyakorlatok alatt nagyobb hatással volt rá. Először leírta az elmélkedések főbb gondolatait, ezekhez fűzte egyéni imáit és jő feltételeit.

Küzdelmekben érik meg és edződik a jellem, küzdelmekben és kísértésekbenmutatjamega lélek hűségét és állhatatosságát a jóban. Barbaricnak is kijutott a kísértésekből, de Isten kegyelmével győztesen került ki azokból. Kiváló természetes tulajdonságai és a kegyelem ajándékai utat nyitottak a kevélység kísértéseinek, de Péter résen volt; egyik füzetében több mint húszszor jegyezte be a föltételt, hogy így vagy úgy gyakorolni fogja az alázatosságot.

A hit és az ima adott erőt neki a csapások elviselésére. A negyedik osztályba járt, amikor egymás utánérkeztekhazulról a gyász- jelentések, akárcsak a bibliai Jőbhoz. Nővérein kívül meghalt nagyanyja és édesanyja is. Életrajzírójának ezt mondta; - Akkor éreztem