A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-09-01 / 9. szám
23 mindig új szépséggel jelentkezik. A mai napot a jelenlegi, dolgozó világban tölteném, megfigyelvén az embereket, amint serényen dolgoznak. Mivel sehol sem találhatnék többféle tevékenységet és életmódot, mint New Yorkban, ebbe a városba mennék. A LongIsland-i kis kertvárosban, Forest Hill-ben lévő otthonomból indulnék el. Az itteni csinos kis házak körül pázsit, virágok, fák. Békés nyugalmat árasztó kikötők ezek a városban dolgozó férfiak számára. Sugárzik belőlük az anyák és gyermekek megelégedettsége. Keresztül hajtanék az East River-t átívelő acélból szőtt hídon és feltárulna előttem az emberi ész hatalmának és leleményességének látványa. A folyón a hajók sürögnek-forognak - sebesen vágtató motorcsónakok, zömök, erőteljes vontatóhajók. Ha még sok napon keresztülláthatnék, gyakran figyelném a folyón lezajló élvezetes tevékenységet. Feltekintek és előttem emelkednek a város elképesztő épülettornyai, mintha csak valami tündérmese elevenedett volna meg előttem. Felsietnék az egyik ilyen óriás építménynek, az Empire State Building-nek a tetejére, mert nemrég titkárom szemén keresztül "láttam"onnanaz alattam elterülő várost. Nagyon szeretném összehasonlítani elképzelésemet a valósággal. Majd megkezdeném körutam at a városban. Először megállnák egy forgalmas útkereszteződésnél és nem tennék semmi mást, csak figyelném az embereket, hogY látva őket megértsek valamit életükHIT A GONDVI SELÉSBEN. .. Egy amerikai ferences atya szereti elmondani szentbeszédeiben az alábbi személyes élményét.- A hajónk, Dutton kapitány vezetése alatt, az Atlanti Óceánról befordult a Sz. Lőrinc folyamra. Egyszerre csak olyan sűrű köd keletkezett, hogy egyik oldalon se lehetett látni a partokat, de végül jóformán a vizet se. Es a hajó mégis teljes sebességgel ment tovább! Az utasokon rémületvett erőt és a kapitányt keresték, hogy szemére vessék felelőtlenségét. Csak a kormányost találták a kapitányi hídon. Ez meghallgatta a panaszokat és mosol yogva ezt felelte:- Ó, ne aggódjanak! Nem fenyeget minket semmiféle katasztrófa veszélye. A köd csak néhány méter magas. A kapitány fent van az árboc csúcsán, a köd felett, és onnan irányítja a hajót! Ha él etünkben váratlan gondok, bizonytalanságok sűrű ködje fekszik ránk, ne feledjük, hogy Isten a "köd fölött" őrködik hajócskánk biztonsága felett!
