A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-09-01 / 9. szám
18 mogatommeg a nyírfa sima bőrét és érdeklődéssel tapingtatom a fenyőfa kérges felületét. Tavasszal reménykedve érintem meg a fák ágait, a rügyeket keresve, amelyek jelzik a Természet ébredését téli álmából. Elvezettel figyelem meg a virágok bársonyosságát és érdekes alakját, és ezáltal megismerek valamit a Természet csodálatosságából. Néha, amikor nagyon szerencsés vagyok, finoman meg tudok érinteni egy kis fát, s rajta keresztül érzem a fán éppen éneklő madár boldog rezgését. Élvezem, amikor egy patak hűs vize átfut ujjaim között. Számomra a fenyőtűk szőnyege, vagy a pázsit rugalmassága sokkal értékesebb, mint a legfényűzőbb perzsa-szőnyeg. Számomra az évszakok pompázása állandóan megismétlődő izgalmas dráma, amelynekcselekménye ujjaim hegyén keresztül játszódik le. Néha nagyon vágyakozom utána, hogy lássam mindezeket. Ha pusztánmegtapintásuk oly sok gyönyört okoz, mennyivel gyönyörűbb lehet látásuk. Mégis azok, akik használni tudják szemüket, úgy látszik, nagyon keveset vesznek észre. Számukra közönséges a színeknek a pompázása, és az események, amelyek betöltik a világot. Talán azáltal tudom legjobban megvilágítani ezt az igazságot, ha elképzelem, hogy mit szeretnék leginkább megfigyelni, ha mondjuk, pusztán csak három napra visszakapnám látásomat. És míg én ezen képzelődöm, te is próbáld elgondolni, hogy miképpen használnád szemedet, ha tudnád, hogy már csak három napig láthatsz. A harmadik éjszaka beálltával sohasem kelne fel számodra többé a nap... Hogyan töltenéd akkor a három közbeeső értékes napot? Min szeretnéd leginkább megnyugtatni tekintetedet? Én természetesen azokat a dolgokat szeretném meglátni, amelyek a sötétségben eltöltött éveim alatt oly kedvesekké váltak számomra. Te is azokon a dolgokon szeretnéd nyugtatni tekintetedet, amelyek kedvesek előtted, hogy így magaddal vihesd őket emlékezetedben abba az éjszakába, amely előtted tátong. Ha valamely csoda folytán három napra visszanyerném látásomat, hogy utána ismét elborítson a sötétség, akkor három részre osztanám ezt az időt. Az első napon azokat az embereket szeretném látni, akiknek kedvessége, gyengédsége és társasága érdemessé tették számomra az életet. Először kedves tanítómnak, Mrs. Anne Sullivan Macy-nek arcát szeretném nézni hosszasan. Még gyermek voltam, amikor hozzám jött és megnyitotta számomra a külvilágot. Nemcsak arcának körvonalait szeretném látni, hogy megőrizhessem vonásait em
