A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-09-01 / 9. szám
12 ■ ■ Öregember reggeli imádsága Föl ébredtem Uram. Ugye nem haragszol, ha azzal kezdem, hogy nem bántam volna, ha már nem ébredek föl. De azért köszönöm ezt a napot, amelyet most adsz nekem. Legyen meg a te akaratod ebben is. Ezelőtt öt-hat évtizeddel nem gondoltam volna, hogy ilyen hosz- szura nyúlik életem. Te tudod, Uram, hogy mi minden jár az öregséggel. S nem fog téged bosszantani, ha kérek. Add, hogy amikor jelentkezik a reumám, szorongat a fulladás, zihál a mellem, összevissza kalimpál a szívem, akkor jusson eszembe, hogy sokáig voltam egészséges is. Most köszönöm azt az időt is neked, mert akkor nem jutott eszembe, hogy hálát adjak érte. Segíts,hogy ne legyek irigy öregember, aki sanda szemmel néz az egészségesekre. Látod, Istenem, mennyi mindentkellenecsinálnom és mii yen sokat szeretnék még tenni. S azt is látod, mennyire fáj napról napra, újra és újra megélni tehetetlenségemet. Amikor ismétel ten tapasztalom,amire Fiad figyelmeztetett! a lélek ugyan kész, de a test gyönge. Ilyenkor segíts, hogy ne csüggedjek el, hanem legyen erőm újra kezdeni, ismét próbál kozni, hátha sikerül. 0, csak tudnék az enyéimnek segíteni. De már semmi hasznomat nem veszik. Csak teher vagyok számukra. Istenem segíts, hogy elbírjam viselni kiszolgál tatottságomat. Segíts, hogy jó lélekkel tudjak elfogadni! Fecsegő vénember I ettem, Uram. Add, hogy senkinek ezzel terhére ne legyek. Segíts, hogy tapintatos legyek és észrevegyem, ha valahol fölösleges vagyok. Add meg azt a kegyelmet, hogy tudjak magam maradni és önmagommal tudjak mit kezdeni. Sőt ennél még többet kérek, Is. tenem. Add, hogy jól érezzem magam kettesben Veled.
