A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-09-01 / 9. szám
2 Bethlen Gábor vezére, Rákóczy György 1619 szeptember 3-án hajdúival Kassa alá érkezett. Első dolga volt a három papot letartóztatni. Az volt a vezér parancsa, hogy senkit hozzájuk be ne bocsássanak, se ételt, seitalt, se levelet, se szóbeli üzenetet ne engedjenek bevinni. Ezt a parancsot annyira szorul szóra vették, hogy két napon át étlen-szomjan hagyták őket. A közbejött pénteken azonban húst dobtak eléjük: - Nesztek, barmok, faljátok fel ezt! - De ők hősiesen megállták helyüket. Szeptember 6-áneste egy csapat hajdú tört rájuk és pénzt kértek tőlük. Mikor nem kaptak, eltávoztak. De hajnal felé újra fegyveres csoport dörömbölt ajtójukon. Mikor Pongrácz atya ajtót nyitott, az egyik hajdú buzogánnyal leütötte s utána a többiek rárohantak, megfosztották ruháitól és kezét-lábát összekötözték. Ugyanígy tettek a másik jezsuita atyával, majd Kőrösy Márkkal. A kínzást a fiatal kanonokkal kezdték. Először szép szóval akarták hite megtagadására rávenni. Azután kezénél fogva a szoba gerendájára akasztották. Mezítelen testét égőfáklyákkal sütögették és bárdokkal vagdosták. Már a hús cafatokban lógott le róla, már a megpör- költbordái közt látni lehetett a belső részeket. O azonban csak Jézus és Mária szent nevét hajtogatta. Végre megunták a hóhérok a kínzást, levágták a fejét egy csapással és a testet a szennygödörbe dobták. A magyar Pongrácz került most sorra. Hármuk közül ő volt a legbátrabb és a legszókimondóbb. Ot nemcsak sütögették s vagdalták, hanem vastag kötéllel oly erősen összeszorították koponyáját, hogy a csont ropogni kezdett, szemei kidülledtek és halántékából kiser- kedt a vér. így megkínzottan, de még élve őt is a szennygödörbe dobták. Ugyanúgy tettek, csak még kegyetlenebb ül Grodecz Atyával is. / Éjjel a sekrestyés, Eperjessy István, aki szem és fültanú is volt egyébként, titokban oda mert kúszni a szennygödör széléig. Pongrácz atya még eszméleténél volt. Kérte, hogy a kamarai taná- csostfigyelmeztessékgyötrelmes helyzetükre. Mikor megtudta, hogy az is áldozat lett, így sóhajtott: - Jól van! Legyen meg tehát az Isten akarata! Mi innét nem sokára az égbe költözünk az édes Jézus látására. Te is az ő bajnoka vagy; jól harcolj egész a halálig, hogy elnyerd a hervadhatatlan koszorút... ! A katolikus hívők legalább a holttesteket szerették volna elvinni a szennyből. Kérésükre a bíró azt felelte: - Örüljetek, hogy nem lakottatok ti is úgy, mint papjaitok. Takarodjatok innét és amint titeket nem zaklat senki, úgy ti is maradjatok veszteg... - Végre annyit
