A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-08-01 / 8. szám
43 tüdeje még soha nem volt olyan egészséges, mint most. 1912. július 26-án elérkezett a várva-várt nap, tizedmagával fölvehette az egyházi rend szentségét. Másnap bemutatta első szentmiséjét az Úrnak, aztán csomagolt és indult haza; - Omahába. Érkezése ez egyszer osztatlan örömet jelentett az egész rokonságnak. Egy hét múlva megkapta kinevezését; káplán lett egy közeli városkában. Püspökeiéi év múlva Omaha városába rendelte. Itt vállalta aztán saját jószántából a keresztény irgalmasság nagy munkáját, a- mely egész életén át hűséges kísérője lett. 1913-ban nagy szárazság sújtotta a vidéket. Akkor még távolról sem volt úgy gépesítve a mezőgazdasági munka, mint ma. Szegény emberek csoportokba állva vállalták az aratást, De most nem igen volt mit aratni; éheztek, nyomorogtak, szállásuk raktárhelyiségekben, sőt a szabadban volt; sokan deszkákon aludtak és újságpapírral takaróztak. Flanagan szíve megesett rajtuk. Kibérelt egy lakatlan, rossz karban lévő házat, azt rendbe hozatta, amint lehetett, ellátta a legszükségesebbekkel, mindezt a saját erejéből. így jött létre az omahai '’munkás-szálló". Hamarosan szűk lett az épület. Szerencsére talált Flanagan egy négy emeletes, rozoga házat, azt megszerezte és szintén berendezte, koldulással, jő lelkek segítségével. Ide most már mások is jöttek, nemcsak munkások; részegesek, csalók, a sors mostoha gyermekei. Ezekkel persze sok baj volt; nem is a becsületes munkások közt helyezte el őket, hanem külön a földszinten. Néha egy-két kiskorú is kért szállást. Flanagan megborzadt a gondolatra, hogy ezeket a megátalkodott söpredék közé helyezze; ezekneka negyedik emeleten rendezett be egy-két szobát. Ez volt az első lépés a "Boys Town", a "Fiúk Városa" felé. Flanagan több mint három évig vezette a munkásszállót. Ez idő alatt volt alkalma betekinteni az élet hajótöröttjeinek múltjába is. Látta, hogy a legtöbb vendég előtt nem volt más az ő intézménye, mint szállás- és kosztadó hely. Belátta, hogy a gyermekekkel kell kezdenie. Jól felkészült nagy terveire; tanulmányozta a gyermeklélektant, a fiatalkori bűnözésre vonatkozó irodalmat, eljárt a fiatalkorúak bíróságának üléseire. Egyszer hét kis "gazembert" vezetett be a rendőrség a tárgyaló terembe. Gaztetteiknek egész sorát olvasták fel. A közvélemény föl volt háborodva és megbüntetésüket követelte. A legidősebb sem volt több mint 15 éves. A bíró ismételt kérésnek engedve Flanagan gondjaira bízta őket. O egy szabad térre vezette őket; a kemény prédikáció helyett szétosztott köztük egy csomag csokoládét és az amerikaiak kedvelt játékáról, a base-balír ól beszélgetett velük. A szeretetnek ez a megnyilvánulása új volt a fiúk
