A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-08-01 / 8. szám
40 ♦ P. Baják Mihály, S.J. A Ml NAGYJAINK A KISKORÚ CSAVARGÓK ÉS GONOSZTEVŐK MEGMENTŐJE Edward Joseph Flanagan 1886 .1948 Írország Ballymoe nevű városkájának közelében állt a Flanagan család fehérre meszelt, nagy háza. Együtt élt itt a nagyatya, az atya, anya és 11 testvér őszinte, mély vallásosságban, szeretetben, hűséges kötelességteljesítésben. Edi 1886. július 13-án született. Néhány héttel születése után annyira beteg lett, hogy szinte csodának tartották fölgyógyulását. Sajátságos, hogy aki férfi korában tele volt alkotó kedvvel, tetterővel, gyermek korában inkább félénk volt, szerette a magányt, szívesen járta egyedül a rétet, a mezőt. Sokszor kellett teheneket, juhokat őriznie. A bibliában járatos atyja nem egyszer mondotta neki a szentírás szavaival: ... legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat... Örömmel látta egyszer atyja, mennyire megértette kis fia az ő szavait. Egyszer egy bárány belegabalyodott a tövises sövénybe. A kis Edi nagy igyekezettel dolgozott az állat megszabadításán. Keze is, az állat gyapja is véres lettj a vállára vette és úgy vitte oda a többihez. Az egyik vasárnap misére ment anyjával a városkába. Mise után az öreg plébános, aki a sok Flanagan nevét nem bírta megjegyezni magának, kérdezte: - hát ez a mélabús legényke kicsoda? Az apa felelte: Edi. A pap a kezét a fiú fejére téve csak ennyit mondott: - ez a fiú egynaponmég pap lesz. Ez a jövendölés-szerű kijelentés ugyan valóra vált, de hogy mily nehézségek és akadályok közt, azt akkor még senki sem sejtette. Edi valóban pap akart lenni. A családi tanács örömmel vette tudomásul a fiú eltökélt szándékát és elhatározta, hogy az ország é- szak-nyugati részén fekvő Sligo város nevelőintézetébe menjen középiskolai tanulmányai végzésére. Tanulmányait kitűnő eredménnyel
