A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-08-01 / 8. szám

P. Király István, S.J.

23

7. JFZUS A MEGVÁLTÓ

"Akeresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek". - Annyiszor hallottuk ezt az éneket, annyiszor jártuk a keresztutat, és annyiszor láttuk a kereszten függő Jézus képét, hogy talán semmiféle hatást se tesz már reánk ez az ének, ezakép. Megszoktuk, és nem érezzük, hogy micsoda fenséges dolgot mondunk akkor, amikor azt énekeljük; máshol nem lelhetünk nyugodalmat, üdvösséget, megváltást lelkűnknek, csak Jézus keresztjénél.

Érdemes egy kissé elgondolkoznunk arról, hogy mi is a keresztfa, és mit jelent keresztre feszíteni valakit? A keresztfa tulajdonképpen akasztófa, amelyre az ókorban a gonosztevőket feszítették, vagy azokat a rabszolgákat, akiket valamilyen okból halálra ítéltek. A keresztfa a szégyen, gyalázat, szörnyű kínok fája és bennünk inkább irtózást, felháborodást, szomorúságot vált ki, mint lelki nyugalmat, megváltás érzését. Ezért, amikor az apostolok, különösen Szent Pál, azt hirdették, hogy a keresztrefeszített Jézus a világ m eg v ál t őj a, egyetlen reménye és szabadítőja, a pogányok ezt oktalanságnak, őrültségnek tartották, a zsidók pedig megbotrán- koztak és tiltakozva utasították vissza ezt a tanítást. Voltak azonban a zsidók és pogányok közt olyanok is, akik felfedezték a keresztrefeszített Jézusban Isten erejét, Isten bölcsességét, Isten jóságát és szeretetét. Azok találták meg lelkűk nyugalmát,békéjét, üdvösségét.

Próbáljunk úgy nézni a keresztfára, mintha most látnánk először a kereszten függő Jézust, most hallanánk először hogyan ítélték Őt igazságtalanul halálra; - hogyan alázták meg; - hogyan verték össze; - hogyan csúfolták és gúnyolták még akkor is, amikor a kereszten szörnyű kínok közt vergődött.

Mi az e 1 s ő be nyom ásunk J ézu s keresztje mellett? Az 0 szenvedése és halála valóban megrázó emberi dráma, amikor mindenéből kifosztva, mindenkitől elhagyatva, csak édesanyja, meg néhány jószívű asszony és egy tanítvány részvététől kísérve kegyetlen kínok közt kileheli lelkét.

S miért kell jobban megindulnunk egy kétezer évvel ezelőtt meghalt ember keresztje mellett, mint más halott mellett? Hiszen annyi