A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-08-01 / 8. szám
9 Fölsorolom hát idézeteimet, minden kommentár nélkül. Szerzőjük az a Saul, akiből Pál lett; bizonyára jobban ismeri nálam. Mellőzöm a lelőhelyek pontos feltüntetését, abban a reményben, hogy akár ellenőrzésemül, akár az ellentmondás szándékával, teljes egészükben el fogja olvasni Sz. Pál apostolnak a korintusiakhoz írt leveleit. Mind a kettőt; mert mind a kettő szerfölött tanulságos, a mi vitatott kérdésünk szempontjából. Megvallom, kárhoztatást kivívó korábbi fölszólalásomra sok bátorítást merítettem belőlük. íme tehát az idézetek: - "Nem az számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja". - "Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" - "Azt sem mondhatja senki; Jézus az Úr, hacsak a Szentlélek által nem ". - "A Lélek ajándékait ki-ki azért kapja, hogy használjon vele". - "istenkegyelméből vagyok, ami vagyok, s ránr árasz- tottkegyelme meddő nem maradt". - "Ne magunkban bízzunk, hanem Istenben". - "Nem mintha saját erőnkből képesek volnánk valamit is kigondolni magunkról, hiszen képességünk Istentől származik". Ezzel, és legkivált azzal, hogy "isten kegyelméből vagyok, ami vagyok", tehát ha irgalmas vagyok, és ha irgalmasságomnak érdeme van, azért, és csak azért van és lehet, mert "rám árasztott kegyelme meddő nem maradt", - ezzel ajánlom magamat további figyelmes jóindulatába.----------------------------------- Igaz híve, az Irgalmas Szamaritánus. Nyolcvan év - másfél perc Tudósok különös filmfelvételeket készítenek, például egy növény életéről. Kezdve azon, hogy a föld kérgét áttöri a kis fűszál, azután szár fejlődik, levelek jelennek meg, virágok nyílnak, majd elhervadnak; gyümölcs érik és lehull, s végül a kiszáradt, megtört növény elhal. A film a növény életének különböző szakaszait csak egy-egy mozzanatban örökíti meg — az egész fejlődést rövid pillanatok alatt mutatja be. Hogyha egy ember életét akarná valaki megörökíteni, nem volna elég egy nyár, hanem nyolcvan esztendő kellene hozzá. A felvevőgép a fiú születésével kezdené el munkáját. Ha minden hónapban két felvételt készítene, egy évben huszonnégy, tíz év alatt 240 kép, 80 év alatt 1920 kép készülne el. Hogyha e közel kétezer felvételt lepergetnénk normális filmsebességgel, azaz 24 képet egy másodperc alatt, a 80 évet felölelő képeket alig másfél perc alatt látnánk magunk előtt. A csecsemőből kisgyermek, a gyermekből kisfiú, a fiúból legény és végül férfi lesz. Az élete teljében álló ember azután mindig öregebb lesz, arca ráncos, testtartása hajlott lesz. A film kezdetén a bölcső, a végén a koporsó látható. Megrendítő a nyolcvan év összefogása másfél perc alatt. Habár nem új ez. A Biblia a 90. zsoltárban két és félezer évvel ezelőtt már megmondta: Olyan az ember, mint a mező füve, virága, amely reggel virágzik és estére elhervad, megszárad. Ezek vagyunk. Másrészt azonban életünk a Jézus Krisztusban való hit alapján nem kérész élet, — az örökkévalóságok örökkévalósága vár reánk. Jézus mondotta: „Aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki elküldött engem, örök élete van és nem jut kárhozatra, hanem átment a halálból az életre" (Ján. 5, 24).
