A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-07-01 / 7. szám
38 /1 9^iÍ7«iny«íra vonatko/o jelképek A VE Az Ószövetségi Szentírásnak csak négy helye vonatkozik sző szerint a Megváltó édesanyjára. Osszüleink bűnbeesése után Isten átkot monda sátánra. Ebben az átokban szerepel egy titokzatos asszony, akinek ivadéka szét fogja tiporni a sátán fejét. (1 Móz. 3,15). Tudjuk, hogy a jövendölés az Úr Jézus által teljesedett be, s a titokzatos asszony az 0 édesanyja; Mária. A második sző szerinti jövendölést is titokzatosság veszi körül; "Az Úr maga ad majd nektek jelt - mondja Izaiás próféta Acház királynak, - íme a szűz méhében fogan és fiút szül; neve Emmánuel lesz". (íz. 7,14.) A harmadik jövendölés Betlehemet jelöli meg az Úr Jézus születési helyéül (Mik. 5, 2-3.) s így közvetve jelzi, hogy a Megváltónak édesanyja lesz, nem pedig felnőtt ember képében fog leszállni az égből. A negyedik jövendölés még burkoltabb, s nem minden szentírás- magyarázó vonatkoztatja Jézusra és Szűz Máriára. Jeremiás próféta szerint; ... "Azúr új dolgot teremt a földön; nő férfiút vesz körül". Számos szentatya és katolikus szentírásmagyaráző szerint a nő a Boldogságos Szűz, a férfiú Jézus Krisztus, a jövendölés pedig az Üdvözítőnek természetfeletti fogantatására vonatkozik. Van azonban az Ószövetségi Szentírásnak számos egyéb helye is, amelyek jelképesen vonatkoztathatók Szűz Máriára. így például az égő csipkebokor, amelyet alángok nem voltak képesek elhamvasztani, s amelyből Isten Mózeshez szólott, a Szűzanya örök szüzességét jelképezi, amelyet szintén nem szüntethet meg sem a Megváltó fogantatása, sem születése.
