A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-07-01 / 7. szám

36

retetét?... Te Karcsi, ezzel... Te, Feri, ezzel... stb. Tekintettel volt az egyházi ünnepkörre, hogy gyermekeit rászoktassa arra, hogy együtt éljenek az egyházzal. A hálaadó imába befoglalta még az egyház és a haza érdekeit, a betegeket, a bűnösöket. Szerette a kereszt- utat végezni, rendesen gyermekeivel, akiknek megmagyarázta, mit jelentenek a képek. Minden este félnyolckor egész háza népe összegyűlt a szentolvasó imára. O mondta el mindig a Hiszekegyet; a tizedeket a gyermekek imádkozták elő felváltva. Erre az imára nem kötelezte őket, de mivel a szülők mindig ott voltak, ők sem akartak elmaradni. Általában a herceg az ima embere volt; minden műtét előtt és után a kápolnába ment imádkozni.

Isten útjait sokszor nem érti meg az ember; hogyan lehet, hogy épp azoknak, akik Ót legjobban szeretik, kell néha a legtöbbet szenvedniük. Isten előtt nyilván rendkívül értékes a szenvedés, melyet érte, az ő akaratában teljesen megnyugodva viselünk el. Élete végén a herceg tizennégy hónapot töltött egy bécsi kórházban igen fájdalmas rákbetegséggel. Sokszor oly erős rohamai voltak, hogy a fájdalom tői homlokát kiverte az izzadság. Isten akaratán teljesen megnyugodott. Ha a roham elmúlt, jókedvű volt ismét. Még két dolgot szeretett volna megérni a földön; hogy Feri fiának első miséjén ministrálhas- son és hogy Karcsi fiának kezét az első szemhályogműtétnél vezethesse. Imáit és szenvedéseit felajánlotta szeretteiért és az egyház ügyeiért. Hősies türelme nemcsak övéinek, hanem valamennyi látogatójának épülésére szolgált. Meglátogatta őt egyszer egy kissé könnyelmű úri ember is; ezt annyira meghatotta, amit a beteg ágyánál tapasztalt, hogy komolyan megjavult. Néha külön engedéllyel mise volt a beteg szobájában; ilyenkor ott volt az egész család és együtt járultak az Ur asztalához.

Naponként elimádkozta a Szűzanya kis zsolozsmáját. Január 22- én reggel ötkor megint kérte a zsolozsmás könyvecskét. Este negyednyolckor megkezdte a szentolvasót, amint az szokás volt családjában, - a család vele imádkozott, utoljára. Este tíz órakor szíve megszűnt dobogni. A feszület és a szentolvasó volt kezében; utolsó tekintete a Szűz anya képére esett, mely ágyával szemben egy oltáron volt elhelyezve. Oly nyugodtan szenderült jobb létre, hogy nehéz volt megállapítani, él-e még, vagy nem. Mikor már nem volt kétség, hogy meghalt, a hercegné ezekkel az igazán keresztény szavakkal adta tudtára gyermekeinek a családatya halálát; - papa már a jó Istennél van.

A holttestet a plébánia-tempiómban ravatalozták fel. Maga Piffl bíboros jött el beszentelésére. Azután autón Körmendre szállították,