A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-07-01 / 7. szám

30

Titokzatos áramkörbe kapcsolódunk egész életünkben, amelynek összetartó töltése a közös szeretet és a közös szándék. Egymás kezét fogva indulunk neki újra és újra, és csak az a kapocs segíthet egyre feljebb, az egyre magasztosabb perspektívák közelébe.

Aki kívül marad a körön, korláttal veszi körül magát; a magány korlátáival. Ám ezek a korlátok előbb-utóbb köréje fonódnak, s las- lacskán lépni, tenni sem engedik. Köréje emelkednek, mint a falak.

Amagányosemberekelmaradnaka többiek mögött. De senki sem veszi észre, hogy hiányoznának, mert akik közösen, együtt fáradoznak, előre néznek és fölfelé. Vonzásában élnek a célnak, amely egyre följebb és egymáshoz is közelebb készteti őket.

Kéz a kézben haladnak, és csak így haladhatnak a távlatok felé.

Egyszer a következő sorokra bukkantam, melyeket érdemes lengne mindannyiunknak megjegyeznünk

Valódi kumMefaéke amah ma..,

. . . aki szívből nevet azon, ha emberi gyöngeségén mások kissé mosolyognak;

.. . aki egy jó szóval képes a nézeteltéréseket, elkeseredett vitákat mindörökre elfeledtetni;

. ... aki, bár maga is föl akarna szállni, jót mulat azon, hogy

előtte hogyan lökdösődnek föl a vonatra az utasok;

... aki az odakozmásodott levest nem szaglássza úgy, mint egy földühödött orrszarvú, hanem ellenkezőleg: mosolyogva dicséri különösen zamatos ízét és illatát;

.. . aki nem tartja magát különösen fontos személyiségnek, és azonnal belátja, ha valamit elhibázott;

.. . aki a veszekedöket tréfás viselkedésével annyira meg tudju nevettetni, hogy elfelejtik folytatni a marakodást;

... aki a nehéz helyzetekben is megőrzi jókedvét, míg mások fáradtak, és kétségbeesettek;

... aki az erkölcstelen tréfát, a gúnyt, és a megvető, fennhéjázó vigyorgást ki nem állhatja;

... aki a leghevesebb vita alkalmával is megtartja kedves, megnyerő modorát;

... aki jót nevet azon, ha elszakad a cipőzsinórja, ha a szél elfújja a kalapját, vagy lelapul a kerékpár gumija — ahelyett, hogy úgy erezné, mintha a világ legnagyobb igazságtalansága történt volna vele;

... aki meg van arról győződve, hogy (feltéve, ha saját maga nem csinál bolondságokat) élete végeztével Isten országába jut.