A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-07-01 / 7. szám

22

Szeder Mihály, S.J.

A FÉSZEK

(A lőcsfalvi pap naplójából.)

Meleg nyári idő volt. Az aratást már befejezték. A faluban zúgtak a cséplőgépek. Izzadt, poros emberek kiáltoztak: - Kévét, kévét ! Vizet ide, kis legény! Egyenesen rakjad azt a kazlat, te - szálltak a cséplés ismeretes hangjai az utcákon. Fütyült a gép is vizért. Zsákosok hordták a magot a magtárakba.

Jól ismerte a lőcsfalvi pap ezeket a zajokat. A munka gyümölcse feledtette az emberekkel a soknehéz munkát; a szántást, vetést, aratást. .. Tele volt a füle ezekkel a hangokkal, ahogy a meleg júliusi napon felkapaszkodott a templom felé. Meg-megállt s nagy zsebkendőjével törölgette az izzadtságot gyöngyöző kopasz fejéről. Ahogy beért apaplakba, Julis asszony már mutogatott az iroda felé, hogy várják ott benn. De elébb bement és inget váltott, rendbehozta magát. A friss hideg víz mennyei boldogságként simogatta átmelegedett arcát. Utána leballagott az irodába. Egy tisztes öregpár üldögélt a székeken s várták csendben az iroda gazdáját. Tisztességgel felálltak, amint a pap belépett. A férfi bemutatkozik: - Lengyel Miklós vagyok. Ez itt a kedves feleségem.- Nagyon örvendek, - mosolygott a pap, vizsgálgatván a két megrokkant Öreget, akik szinte ősszé változtatták a nyári hangulatot szöszöm orúságukkal, melyet magukból árasztottak.- Mivel is lehetnék szolgálatukra? - kedves Lengyel Uram.

Nagyot sóhajt az öreg ember. Sóhajtása végigsuhant az irodán,

mint az őszi szél Halottak napján a temető kerten. Az asszonyka kisírt szemei pedig az őszi esőket juttatták eszébe.- Kedves jó Főtisztelendő Uram, talán elébb bevezetném a dolgot, mert úgy látom, erre szükség van, hogy megértsen bennünket. Feleségem a Somogyi gazda rokona. A fiúnk, aki meghalt az első világháborúban, itt nyugszik a lőcsfalvi temetőben. Még tizenötben, fiam temetése után, mink Budapestre költöztünk. Most a temetőből jövünk, ahol meglátogattuk fiam sírját.