A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-07-01 / 7. szám
12 S aki egyszer a kezét fogja, jó erősen, annak "eláll a szél". Ölben vitte Pétert a bárkába, mint egy riadt csecsemőt? Vagy mintegy megbékélt csecsemőt? Valóban "beszállt"; vagy pedig úgy volt, ahogyan Jánosnál olvassuk; hogy "föl akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahova tartottak"? Mindegy. Ha egyszer fölvesszük, minden erőnkből föl akarjuk venni; a bárka nyomban partot ér, és éppen ott, ahová tartunk. Mert ff ff ott van a Part, ahol O van, és mindig ott érünk partot, ahol Őhozzá ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK A iKJsárnap megszentelése Korunk elvallástalanodásának egyik legszembeszökőbb tünete a vasárnap megszentelésének fokozatos csökkenése, szinte teljes eltűnése. A vasárnapot szinte már csak egy ismertetőjegy különbözteti meg a hétköznapoktól; a munkaszünet. Vagyis a legtöbb embernek az egész vasárnap "szabad időt" jelent. Ám ezt a szabad időt mire használja fel? Akinek autója van, valahová kirándul vele. Mások a mai utazási eszközök felhasználásával u- gyanezt teszik. Az emberek jelentős hányada sportjátékok vagy lóversenyek nézésével veri agyon szabad idejét. A vasárnap megszentelésének elhanyagolása egyrészről igen súlyosan megsérti Isten jogait, másrészt talán a leghatékonyabb eszköz a vallási érzésnek kiirtására az emberek leikéből. Aki Istenben még élő hittel hisz, nem nézheti közömbösen ennek a súlyos bűnnek mind nagyobb és nagyobb térfoglalását! Egy ősrégi közmondás, bizonyára az élet megfigyelése alapján, kijelenti; - Amilyen kinek- kinek a vasárnapja, olyan a halálának a napja is... Vagyis ahogyan ma eltöltjük a vasárnapot, úgy fogunk viselkedni halálunk napján. Ha ma nem törődünk az Úristennel, halálunk órájában sem fogunk... * Ha ezt a közmondást mai életünkre alkalmazzuk, megértjük Szentséges Atyánkat, hogy miért tartja fontosnak, hogy július hónapjában ezt a kegyelmet kérjük az Úr Jézus Szívétől: "A hívek szenteljék meg az Úr napját".
