A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-07-01 / 7. szám

/

Tiszteljük még most is

az Isten Anyját?

Sokan talánmegdöbbenveolvas- tákaz osztrák Bildpost c. hetilap 1968. május 12-i számában: "Már vannak papok, akik alig veszik ajkukra Mária nevét, akik nem mondanak többé májusi szentbeszédet, vagy ha mégis szólniuk kell Isten választottjáról, ezt oly színtelenül teszik, mint az új francia katekizmus, : melynek nincs több mondanivalója Máriáról, mint hogy palesztíniai leány volt, akit Isten kiválasztott, hogy Jézus anyja legyen". - De ezeknél még különb dolgokról is olvashattunk. Mit szóljunk ehhez? Valóban, idejét múlta a Mária-tisztelet?

Az egyetemes egyházi zsinat, élén a pápával, a legfőbb tanítói hivatal az egyházban, melynek döntései ellen nincs föllebezés, már csak azért sem, mert hitünk szerint döntései a Szentlélek sugallatára jönnek létre. A II. Vatikáni zsinat az egyházról szóló határozatában a 8. fejezetet "a boldogságosIstenanya Mária" ügyének szenteli s ebben főleg két gondolatot fejt ki bővebben.

f. Az Istenanya Mária a legszorosabb és fölbonthatatlan kapcsolatban áll a megváltás nagy művével. A végtelenül bölcs Isten az emberré lett második isteni személy által akarta az emberiség megváltását véghezvinni, ehhez pedig szükséges volt a kiválasztott Szűz "legyen" szava. Nélküle az Isten Fia nem lett volna "az ember fia" is, aki embertestvéreit megváltotta a bűn rabszolgaságából. Mária szűzi testéből öltött testet, és ezt föláldozta értünk a keresztfán. Mikor mint negyven napos kisded a templomban, majd pedig élete végén a kereszten függve fölajánlotta magát Istennek,