A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-06-01 / 6. szám
46 s a munkások mindenféle csoportja közülük került ki. Számukra tilos volt a szent könyvek olvasása, csak a hőskölteményeket és egy másikkönyvet tanulmányozhattak. Többszáz alcsoportra oszlott ez a kaszt, amint a felsőbb kasztokban is alcsoportokat képeztek az egyes foglalkozási ágak. A kaszton kívüli páriák, akiknek származása ismeretlen, régebben rabszolgák voltak, ma pedig közülük kerülnek ki a sírásók, utcaseprők, mészárosok és a cserzővargák. Érinthetetleneknek ne- vezikőket és elkülönülve élnek a többiektől. Számuk nem nagy. Életük szabadabb, mint a kasztrendszerbe tartozóké, mert nem kötik ő- ket a kasztok előírásai. A legmagasabb tökéletességre is eljuthatnak, s ha újra testet öltenek, bármelyik kasztba beleszülethetnek. Több, nagy hindu szent került már ki közülük. Gandhi azon fáradozott, hogy véget vessen az elkülönítésükre vonatkozó tilalmaknak és lehetővé tegye házasságukat a kasztbeliekkel. Hangoztatta, hogy ha nem sikerül elkerülnie az újraszületést, szeretne páriaként születni újra, hogy még inkább segíthessen rajtuk. Újabban igyekszenek elválasztani a kasztrendszert a vallási felfogástól és fokozatosan meg akarják szüntetni a kasztok között fennálló válaszfalakat. Az új indiai alkotmány szerint már bűntény, ha valaki a páriákat érinthetetleneknek tartja s az erre vonatkozó régi szokásokat érvényesíteni akarja. Az első három kaszt férfi tagjainak életét a régi hagyományok pontosan előírták. Négy fokozatos állapoton kellett átmenniük. Az első a nőtlenség állapota volt, amelyben tartózkodniuk kellett a nőkön kívül a bortól, hústól, illatszerektől, babérkoszorúktól és az édességektől és savanyúságoktól is, és semmi élőlényben sem volt szabad kárt tenniük. Tilos volt számukra a szerencsejáték, fecsegés, rágalmazás, hazugság és verekedés is. Miután tanulmányozták a szent könyveket és megházasodtak, elkezdték életük második fokozatát, mint c s al ádapák, skötelesek voltak a vendégszeretetre, ala- mizsnálkodásra, szorgalmas munkára és a kaszt előírásainak hűséges megtartására. Öregkorukban, a harmadik fokozaton visszavonultak a munkától és imában, önmegtagadásban töltötték életüket, míg így elérték a végső fokozatot, amely az emberi e rkö le sö s - s ég csúcspontját jelentette. Manapság már csak nagyjából igyekeznek megtartani ezeket a hagyományos előírásokat, de még ma is eszményképük az utolsó állapot, amelyet "szannyaszinak" neveznek és elvárják tőlük, hogy a sértést bosszúállás nélkül elviseljék; ne legyenek senkivel sem el-*
