A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-06-01 / 6. szám
42 tudományos világban. Eszerint a naprendszer tányéralakú volt. Mózes első könyve szerint pedig alaktalan. Az elmélet sűrű gázt tételezett fel benne. Mózes első könyve pedig üresnek, vagy nagyon ritkának írta le. A tudományos elmélet szerint a gáz forró volt és hatalmas fényerőt bocsátott ki. Mózes könyve sötétnek mondj a. 1910-ben erre nem tudtunk okosabbat mondani, mint azt, hogy nem értjük, miért van ily nagy eltérés a két leírás között, és talán egyszer majd megfejtjük a nehézséget. A változás gyorsabban bekövetkezett, mint vártuk volna. Amint munkába állították a 100 inches (hüvelyknyi) csillagászati távcsövet, Dr. E. P. Hubble nekiállt a csigamenetszerű ködképek tanulmányozásának. Mi biztosra vettük, hogy ezek a ködképek gyorsan forgó, sűrű és nagyon forró gázból állnak, s peremükön bolygók; középpontjukban pedig napok alakulnak ki. így tehát a mienkéhez hasonló naprendszer fejlődik ki belőlük. Dr. Hubble azonban felfedezte, hogy ezek a ködképek nem a mi csillagrendszerünkben lévő gáz-állapotban lévő égitestek, hanem hatalmas csillag-csoportok; hasonlók a mi csillagrendszerünkhöz és nagy távolságban vannak tőlünk a világűrben, ezért látszanak csak ködfoltoknak. Dr. Hubble megállapítása nagy csapást mért a köd-elméletre. Ezt az elméletet elsősorban a ködképek fényképeire alapozták. Szinte láthattuk ezeken a képeken, miként szakadoznak le részek a ködfoltról, hogy belőlük bolygók alakuljanak ki és biztosnak tűnt fel, hogy a központi részből lesz majd a nap! Röviddel ezután megállapították, hogy ha létezne ilyen tányéralakú, forró és körforgásban lévő gáztömeg, abból aligha alakulhatna ki egy naprendszer, hanem valószínűleg kb. két egyforma tömegű résszé válna szét. Márpedig a mi naprendszerünk összes bolygóinak tömege együttvéve is csak a Nap tömegének kb. egy tized százalékát teszi ki! Russel Henrik, a "Naprendszer és eredete" című könyvében több érvet is felsorol a köd-elmélet megcáfolására. Ezt az elméletet tehát elejtették. Gyorsan újabb elméleteket dolgoztak ki helyébe; a bolygó-elméletet és a dagály-elméletet. Mindkettő rövid életű volt. A fontos kérdés még mindig megválaszolatlanul állt; Mi van Mózes első könyvének második mondatával! Van-e valami még ma is a távoli csillagok között, ami alaktalan, ritka és sötét? Egy csillagász sem tudott válaszolni erre. Ilyesfajta égitestet nem ismertünk. Vol- takugyan sötét foltok az égbolton, de azokról feltételeztük, hogy épp arrafelé nincs egyetlen csillag sem.
