A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-06-01 / 6. szám
34 te. Várta, hogy fiai rukkoljanak ki vele, ami rövidé sen meg is történt. ..- De a puskaporom nékem is készen van, - gondolta az öreg.- Édesapám, szólt végre Feri, a legfiatalabb, - mivel az orvos is azt tanácsolta vótt, hogy hagyná abban a munkát, oszt pihenne, ha élni akar, hát mink is tárgyaltunk róla, mint már mi négyen. Adná át nekünk a birtokot, mink meg elláttyuk mindennel, oszt kend meg csak pihennyen, oszt élvezze az öregségit...- Igaz is, édesapám, - szól bele Berci, a másik fiú. Az öreg ismerte fiait, mint a földjeit. Gondolta most kivesézi őket. / /- Én is gondóttam rá, fiaim. Úgy gondóttam, a Tóni fiam, lenne a legjobb, akire rábíznám a gazdaságot, míg élek. - Tudta, hogy Tónit egyik se nagyon szereti, mert kapzsi és uralkodó természetű. Nagyokat szívott pipájából és szeme sarkából figyelte, hogy villan a másik három szempár Tóni felé.- Nem vóna jobb, - szólt bele Bődi, korban a második Tóni után a Lábas sorozatban, - ha megosztaná Édesapám négyünk közt. Ha megtanálna hónni, úgyis osztozni kék, oszt így ki-ki a maga részit mívelné, oszt nem lesz a hagyatékon majd veszkődés. Oszt mink, ki-ki hozzájárul, oszt elláttyuk édesapámatmindennel, amire szüksége van. Néma csend lett erre egy jó darabig. Az öreg törte meg.- Tuggyátok fiaim, mikor még kicsik vóttatok, én meg fiatal, oszt még anyátok is élt... - meredett el az öreg szeme aBükk-hegy oldalába, hol felesége pihent, - egy verébcsalád befészkelte magát az eresz alá. De olyan piszkot, szemetet csináltak, no meg éjszakának idején olyan dörömbölést vittek végbe, hogy aludni se hagytak. No, -gondoltam -majd adok én nektek. Csináltam egy kalitkát, felakasztottam az eresz alá. Hagytam rajta akkora lyukat, hogy a két öreg veréb azon bedughatta a fejit, de nem tudott bemenni, a fiókákat meg belefészkeltettem a kalitkába.- Hát oszt mi lett? - kérdi a Feri.- Hát az öregek csak gyüttek-mentek, oszt hordták a kicsiknek az ennivalót. Oszt a fiatalok mán egészen megnőttek, de mivel kirepülni nem tudtak, hát a két öreg tovább etette ükét, még akkor is, mikor mán egészen nagyok vóttak.- Miért nem engedte ki ükét akkor, édesapám? - szélt a Tóni.- Mer’ próbát akartam csinánnyi!- Oszt mi vótt a próba? - kérdezte Tóni megint.- Hát az, hogy egy este megfogtam a két öreg verebet, oszt be
