A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-06-01 / 6. szám
29 kell írni; zsidóknak tilos. A püspökök ez ellen is tiltakoztak. 1942- benmegkezdődött a zsidók tömeges elhurcolása. Sokan közülük a biztos halálba mentek, a koncentrációs táborokba, ahol mérges gáz általi halál, vagy embertelen munkafeltételek vártak rájuk. Az egyházi közösségek ez ellen a kormányzóhoz küldött sürgönyükben tiltakoztak. Erre jött a rendelet, hogy a keresztény zsidókat, akik 1941. óta valamely keresztény közösségbe tartoznak, nem szabad deportálni. Ezzel azonban a keresztény közösségek nem elégedtek megj ezért elhatározták, hogy egy közös nyilatkozatban tiltakoznak, amelyet 1942. július 26-án minden templomban fölolvasnak. Az iratba fölvették az említett sürgöny szövegét is. Az egyik egyházi közösség főembere sürgős fölszólítást kapott, hogy hagyják ki a körlevélből a sürgöny szövegét, mert az bizalmas volt. Ez két nappal a fölolvasásra kitűzött idő előtt történt. Az említett közösség zsinata késznek mutatkozott eleget tenni a kívánságnak, de a többiek nem. Az utrechti érsek sem volt hajlandó engedni, mivel nem tűrhette, hogy világi hatóság befolyást gyakoroljon egyházi köriratokra, de különben is technikailag nem lehetséges a már szétküldött körlevélen ily későn javítást eszközölni. így tehát a katolikus püspökök tiltakozó körlevelét az említett napon minden katolikus templomban fölolvasták. A bosszú nem késett sokáig. Augusztus 2-án Hollandia valameny- nyi kolostorában elfogták és elhurcolták a nem-árja lakókat; az echti rendházban ennek még nem jött meg a híre. Du. 5 óra volt, a nővérek összegyűltek délutáni elmélkedésre; éppen Benedikta nővér olvasta föl az elmélkedés anyagát, mikor megszólalt a kettős csengőjel, ami azt jelentette, hogy a priornőt kérik a vendégszobába. Két tiszt volt ott, akik Benedikta nővérrel akartakbeszélni. Erre a priornő leküldte Benediktát a portára, abban a hiszemben, hogy megjött a kiutazási engedély Svájcba, amit a két nővér, Benedikta és Róza mindennap várt. Benediktának ötperc alatt el kellett volna hagynia a rendházat. A priornőminden ellenállása nem használt; a tiszt fenyegetőzni kezdett: - elgondolhatja, mi lesz házukkal és mi vár magukra, ha nem akarják Steint kiengedni. A főnöknő kénytelen volt engedni. A nővérek sürögtek-forogtak, hogy a szükséges útravalót a legrövidebb időn belül összeszedjék. Róza már lent volt a portánál és kérte a főnöknő áldását. Benedikta hamarosan lejött, mindketten beszálltak a rohamautóba. Az utca tele volt emberekkel, akik hangosan tiltakoz- takaz embertelenség ellen. Ugyanazon a napon a Generálkommiszár Hágában nyilvános beszédében kijelentette, hogy ez felelet a július 26-iki pásztorlevélre. Az echti Kármelben egy lapocskát őriznek, mint drága emléket,
