A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-06-01 / 6. szám

27

a kihágásokról, fosztogatásokról, melyeket a zsidók és zsidóbarátok ellen elkövettek. Benedikta szinte megkövült a fájdalomtól, annyira szerette népét. A félelem, hogy jelenléte nagy bajt fog hozni a Kár- melre, nem hagyta nyugton. Szívesen ment volna Palesztinába, ahol szintén volt egy rendházük, de a hatóság nem engedélyezte a német zsidóknak a kivándorlást. A priornő a holland Echt-be írt, hogy Benedikta levegőváltozásra szorulj az ottani nővérek ezt mindjárt megértették és készek voltak a "beteget" befogadni házukba.

Az utazási előkészületek a legnagyobb körültekintéssel történtek. A búcsúz ás órájában Benedikta erős maradt. Mikor az egyik idős nővér könnyek közt köszönte meg neki a jó példát, melyet kezdettől fogva mindvégig adott valamennyiüknek, így szólt: - Hogy mondhat ilyet, kedves nővér? Nekem kell hálát adnom Istennek, hogy önök közt lehettem! - Ezzel az érzülettel lépett a kölni Kármelbe, ugyanezzel hagyta is el azt. Egy kiváló katolikus orvos, a Kármel nagy jóakarója, vállalkozott, hogy éjjel átviszi Benediktát autóján Hollandiába. Ez sikerült is; reggel nyolckor Echtbe értek; a nővérek összegyűltek fogadására az üdülő helyiségben, és nagy szeretettel és egy kis kíváncsisággal fogadták a szegény menekültet.

Nagy öröm érte Benediktát 1940 nyarán, mikor nővére, Róza, Echtbe érkezett. Otthon azonban mind rosszabbra fordult a helyzet; az echti jó nővérek ismételten tanácsolták a kölni priomőnek, hogy költözzön az egész ház őhozzájuk, mielőtt beállna a katasztrófa. Am a kölniek nem akarták elhagyni hazájukat. Úgyis hiába lett volna; nemsokára német csapatok szállták meg Hollandiát. Benedikta pedig dolgozott tovább, az utolsó napig, le tartóz tatásának* napjáig. "Ake- reszt tudománya" című műve volt befejezője művei hosszú sorozatának. Mintha érezte volna előre, hogy nincs már sok ideje itt a földön, minden szabad idejét a könyv megírására fordította, de a kötelezőimaórákat sohasem rövidítette meg. Nővére, Róza, ki a Kármel harmadrendjébe lépett, a külső kápolnában naponként órákon át imádkozott. Bizonyára nemcsak személyes ügyeit vitte az Úr elé. Mint egykor Eszter és Judit imáikkal és vezeklésükkel esedeztek az Úrhoz népükért, úgy vetette magát ez a két Istent szerető lélek az isteni igazságosság karjaiba kegyetlenül üldözött népükért.

Benedikta meg volt győződve, hogy nem maradhat sokáig Hollandiában. Svájci barátnői közbenjárásával és az ottani priomő jóindulatával sikerült elérnie, hogy a Kármel, bár nagyon helyszűkében volt, kész volt őt befogadni; nővére Róza pedig a harmadrendtől ka-1 pott ígéretet, hogy befogadják. Most azonban az állami hivatalok támasztottak nehézséget. A megbízott barátnő egyik hivatalból a másikba rohant. Közben múlt az idő.