A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-06-01 / 6. szám
24 Teréz 1933. október 14-énlépett be a kölni Kármelbe. "Végre feltárult előttem a kapu - írta naplójába - és mély lelki békével átléptem az Ur házának küszöbét". - A ragyogó életpályájának vége lett, eltűnt - egyelőre - az ismeretlenségben. Alig volt a szerzetesnők közt valaki, aki nevét hallotta volna. Egy idősebb nővér azt kérdezte tőle: tud-e jól varrni? - mintha ez lett volna nála az értékmérő. Nos, Teréz nem tudott jól varrni, sőt minden igyekezete ellenére a külső munkákban ügyetlen volt. Az ezzel járó megaláztatásokat erőslelkű- en fogadta, külsőleg a dolgok humoros oldalát juttatta kifejezésre. Boldog, megelégedett volt; finom szellemességgel tréfálkozott társnőivel, és szívből kacagott velük együtt. Maga említette, hogy soha életében annyit nem nevetett, mint a Kármelben üdülés idején. 1934. február 15-én rendi szokás szerint a rendi káptalan előtt térdelve kérte a rend ruháját. Két hónap múlva, a Jő Pásztor vasárnapján volt a beöltözése; ekkor kapta meg, saját kérelmére, új rendi nevét; a Keresztről nevezett Terézia Benedikta nevet. Soha nem volt ilyen fényes ünnep a kölni Kármelben! Tisztelői, ismerősei, barátnői rengeteg virágot hoztak, mellyel a templomot feldíszítették. A tisztelet és szeretet, mely Teréziát a világban övezte, igen sok vendéget vonzott az ünnepélyre. A misét a beuroni főapát végezte; ő volt Schwind prelátus halála után Terézia lelki vezetője. Jelen volta kármelita tartományfőnök, ő végezte a beöltöztetés szertartását; ott volt egykori münsteri főnöke, keresztanyja, tanártársai, növendékei nagy számmal. A szertartás előtt menyasszonyi díszben lement Terézia a portaszobába, az előtte elvonulok jókívánatait fogadni. Mindegyikhez volt egy-két barátságos szava. Aztán harangzúgás közt jött érte főpapi díszben a főapát és az oltár előtti imazsámolyhoz vezette. Nagymise után kezdődött az ősi beöltöztetési szertartás, melynek folyamán ismét levonult a portaszobába, ott letette a világi díszt és fölvette a Kármel egyszerű ruháját. A szertartás végeztével valamennyinővér megölelte Teréziát, mialatt a kar a szép zsoltárt énekelte: - íme, milyen jő és milyen kellemes együtt lakni a testvéreknek. .. Benedikta ritka hozományt vitt magával a szerzetbe; hat nagy ládát tele könyvekkel. A kármelita rend anyja, Avila Sz. Teréz sokat írt; a tartományfőnök joggal rendelte el, hogy mentsék föl Benedikta nővért mindenkülső elfoglaltságtól, hogy ideje legyen magával hozott nagy bölcseleti tanulmányát befejezni. Munkái nem vonták el a mélyebb lelki élettől; maradék nélkül megvalósította, amit még világi életében mondott az egyik előadásában; - Mi a szerzetesi élet? Önfeledő szeretetben magát maradéktalanul átadni Istennek és mintegy
