A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-06-01 / 6. szám
PADRE PIO Padre Pio egyike volt bolygónk legkülönösebb jelenségeinek. Sokáig fogunk még beszélni erről a szegény papról, egyszerűségéről, a rejtélyes stigmákat hordozó emberről. Kétségtelen, hogy az "ember tudománya" olyan előrehaladást tett Szent Ferenc óta, hogy mi nem látunk többé a testén lévő keresztnyomokban szükségképpen isteni jelet. De a világ nemcsak orvosokból és pszichológusokból áll; a keresztény tömeg ösztöne megérzi és szereti azt, aki neki Istenről beszél, úgy szenved, mint Isten szenvedett, aki olyan módon utánozza Jézust, hogy nem tud megtéveszteni senkit. Hiszem, hogy még a vad ellenségei között is ritkák az olyanok, akik Francois Forgionet szimulánsnak tekintették volna. Fiatal koromban nem érdeklődtem a misztika iránt. Bergson volt az, aki felhívta figyelmemet rá s ettől kezdve keresni kezdtem Isten evilági nyomait, és az egyre közelebb vitt a katolicizmushoz. Neki (Bergsonnak) tapasztalatokra volt szüksége, és elmondta nekem, hogy a nagy keresztény misztikusok egy ismeretlen világ felfedezői voltak, akik erről a világról képet alkottak maguknak és üzeneteket hoztak, hogy e tanúságtételek birtokában megközelíthessük azt az ismeretlen szeretetet és alkotót, aki elrejti előlünk "a teremtő evolúciót". Ezért tanácsolta nekem is azt, hogy tanulmányozzam - "az űrutazást". És a Sorbonne-on alaposan tanulmányozhattam a "misztikus tapasztalatokat". Igaz, nagyon ritkák a hiteles misztikusok. De amint Szent Pál mondja, inkább gondosan válogatni kell közöttük. A zsinat alatt egy művelt fiatal olasz pap fölajánlotta nekem, hogy elvezet a San Giovanni Rotondoba. S éppen azt szeretném elmondani, amit akkor láttam. Padre Pio már nagyon beteg volt, bronchitiszban szenvedett. Lehetővétették, hogy cellájában láthassam őt. Fehér cella volt, rendes, tiszta, elég kényelmes, néhány gyógyszer az asztalon. A keskeny ablakon át ráesett egy ferdén aláhulló széles napsugár, láttatni engedte ezt a kövér haldokló testet. Az volt abenyomá- som, hogy a Padre haldoklik; egy hörgésféle, nyögés tört fel belőle. Hallott-e egyáltalán? Mint minden ember, én is a napi szenvedéseimet vittem hozzá. Most is eszemben van mindaz, amit franciául rábíztam, erős, paraszti füleire, amelyekkel millió és millió vallomást
