A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-06-01 / 6. szám

Csoda történt osztályomban

Egy nyugalomba vonuló tanár- nő leírja 44 éves pályájának legmeghatóbb tapasztalatait.

)_Sejtettem, hogy rendkívüli

eset vár rám. Az előttem állő anya, érzésem iszerint, valami kéréssel jött. Láttam ezt már abból is, a- hogy behúzta az ajtót maga mögött és óvatosan körülnézett, hogy jelen van-e valaki más is az irodában?- Sári, -kezdte az anya, s azután elhallgatott. Nyugalmat tettetve játszottam ceruzámmal az asztalon.- Sári, - ismételte az anya, s láthatólag nagy erőlködésébe került, hogy folytassa, - meg fog vakulni...- 0, szomorú vagyok, hogy ezt hallom. - Elöntött a részvét hulláma. - Biztos benne? - kérdeztem elérzékenyülve.- Igen, egészen biztosak vagyunk. Az orvos állandóan fokozódó rövidlátásnak nevezi. Természetesen a gyermeknek ezt nem szabad megtudnia. Az Ön segítségét szeretném kérni ebben, és abban is, hogy engedje a szabadban tartózkodni annyit, amennyit csak megengedhet neki az iskolai keretek között.

Beleegyezőleg bólintottam. - Itt vidéken ezt könnyen megtehetjük. Különösen is ügyelni fogok erre Sári esetében. Annyira elszomorít ez... Úgy látszik... - Kifogytam a szóból és néhány pillanatig tehetetlenül néztünk egymásra.- Én nagyon hiszek az ima erejében, - folytattam. - Minden reggel időt szakítok erre. Ezt is bele kell foglalnunk imáinkba.

Mintha a reménytelenség egy árnyalata mutatkozott volna az a- nya arcán. Felkelt, erőteljesen megszorította kezemet és elhagyta