A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-05-01 / 5. szám

39- Jimmynek is agyszélhűdése van? - Az anya majd elájult meglepetésében. Sosem említették ez irányú félelmüket Karen előtt.- Nem. Neki nincs, - válaszolta az orvos.- Örülök neki, - mondta Karen, s megölelte Jimmyt.

Utána,mikor egyedül voltak az orvossal, az apa megkérdezte őt. - Valóban, mit gondol doktor úr?-Azt, amit Karennak mondtam. Biztosra veszem, hogy nincs agyszélhűdése. Jimmy teljesen normális.

Mikor hazaértek és tőlük megtudták a jó hírt azok a családok, ahol az egyik gyermek agyszélhűdésben szenvedett, azok is fellélegzettek. Eddignem mertekújabb gyermeket elfogadni. Néhány évmúlva azonban ezekben a családokban is megjelentek az új testvérkék.

Oly sok tragédiát el lehetne kerülni, ha a szülők ismernék ezt a betegséget. Ez a gondolat megadta a végső lökést arra, hogy Karen szülei megkezdjék a gyors szervezést. Legalább azt elérhetik egy ilyen társulattal, hogy megismertetik az embereket a tényekkel, és végét vetik az alaptalan meséknek.

A következő látogatás az orvosnál kellemetlen meglepetésben részesítette őket. A szálloda, ahol eddig mindig megszálltak s ahol az orvos többi betegeit is rendszeresen befogadták, kereken visszautasította őket és kijelentette a jövőben ilyen betegeket nem fogadnak be, mert többi vendégeiket zavarja jelenlétük.

Szerencsére találtak egy másik szállodát a városban, ahol annál nagyobb szeretettel és figyelmességgel fogadták őket. Megcsodálták Karen milyen ügyesen használja a kanalat és villát, örömmel vitték Karent karjukban, elárasztották őket kérdéseikkel és különös gonddal díszítették fel szobájukat.

Ugyanily barátokra tettek szert a vonaton is, ahol már jól ismerték őket. Az étkezőkocsiban felszolgáló pincérek főleg azon csodálkoztak, hogy akis Karen, aki ekkor még csak ötéves volt, milyen válogatott, udvarias kifejezésekkel beszél, mikor az ételeket dicséri.

Karen szülei jónak látták, hogy mielőtt iskolába kerülne, óvodába járjon, így megszokja a többi gyermekek társaságát. Édesanyja elment az egyházközségi iskolába, és megbeszélte tervét a nővérekkel. Azok kedvesen fogadták és örömmel beleegyeztek, hogy Karent beírassa óvodájukba. Előbb azonban az édesanya kis előadást tartott a többi gyerekeknek:- Van nekem egy kisleányom, épp akkora, mint ti. Karennek hívják. Kedves, sokat nevet, szeplős az arca és copfos a haja. Nos,