A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-05-01 / 5. szám

22

+ P. Baják Mihály, S.J.

A Ml NAGYJAINK

JÉZUSSAL - A VÉGLETEKIG! Charles de Foucauld

1858 - /9/6

Előkelő francia család sarja volt. Ezeréves családfája hadvezéreket, egyházfőket, minisztereket tud fölmutatni; címerén ott áll ez a kétkemény szó: - Soha vissza! Életútja sokáig nem egyezett a nagy ősökével; Krisztus végtelen irgalmára és rendkívüli kegyelmére volt szükség, hogy az élvezethajhászó, kicsapongő fiatalember teljes szívével Istene felé forduljon.

Atyja, anyja korán elhalt. A hat éves Karcsika húgával együtt az anyai nagyatya gyámsága alá került. Nagyon korán kiütköztek jellemének hátrányos vonásai: önző, kiszámíthatatlan, erőszakos volt; ami nem érdekelte, azzal nem igen törődött. Vezetéséhez rendkívüli nevelői érzék lett volna helyén; ez azonban a nyugdíj as tüzér ezredesnél hiányzott. A népiskola és a középiskola sem volt képes a tehetséges, de önfejű és szeszélyes fiú elé egy olyan szép és nagy célt állítani, mely érdeklődését és kemény akaratát teljesen leköthette volna. Mindig a maga útján járt; dolgozott vagy henyélt, amint kedve tartotta. Arra nem volt alkalma, hogy a szabadban kitombolhassa magát. Zsebpénze és szabad ideje volt elég, mindkettőt - írja egyik életrajzírója, -az evésre fordította. Meg is gömbölyödött, amiért az iskolatársai malacnak nevezték.

Serdülő korát élte, amikor a győztes Németország Strassburgot, ahol a gyám lakott, megkaparintotta magának. A nagy atya Nancyba költözött át. Károly lassanként szabadgondolkodó lett, egyháza pa- rancsaibannem látott mást, mint az egyéni szabadság megnyirbálását. Agyám utolsó reménye a jezsuiták párizsi nevelőintézetében volt. Itt szigorú fegyelem uralkodott; a kihágásokra megfelelő fegyelmi intézkedés következett. Károly szemében az intézet nem volt más, mint "a legpiszkosabb fogda", amelyből minden áron ki kell szabadulni;