A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
/5 A lőcsfalvi pap megrökönyödve nézte az élelmes koldust, mert nyilvánvaló volt előtte, hogy nem a tiszteletadás nemes szándéka vezette, hanem a búsás alamizsna reménye. De mikor látta, hogy püspöke jóságosán elmosolyodik és összesúgott kancelláriusával, nem avatkozott bele az ügybe. A kancellár aztán odasúgta az öreg koldusnak, hogyha majd a püspök úr elment, mert sürgős az útja, jelentkezzék a plébános úrnál, akinek tényleg át is adta az alamizsnát to- vábbjuttatás céljából. így aztán újra elindulta menet, ki a kapuba, ahol már várt berregve a püspöki autó. A püspök úr pedig áldását szórva a tolongó népre, kirobogott a faluból. A lőcsfalvi papot pedig a kapuból jövet már várta a "környékbeli vidék "koldusainak képviselője. A plébános zsebében ott volt, amire az öreg várt. Mielőtt azonban átadta volna egy kis üdvösséges oktatásban részesítette. Először is megpirongatta, hogy minden előzetes bejelentés nélkül odatolakodott a püspöki trónust jelképező öreg plébániai szék elé. Erezte ugyan, hogy szegény nem tehet róla, hogy keserves koldus életében nem volt alkalma udvari illemszabályok tanulmányozására. Az öreg erre csak azt felelte: - Hogy szót szóba ne őccsek, főúr, de a maga prédikációjábul merítettem bátorságot, hájszen sokat elmondogatta; hogy szemérmes koldusnak üresen marad a tarisznyája! Tetszett a papnak az élelmes koldus érvelése, azért hát nem folytatta tovább a pirongatást, hanem a zsebébe nyúlt, amely mozdulatot a koldus sővárgó tekintettel kísért, mintha elméjében gyanú élne, hogy vajon mindet odaadja-e majd neki, amit a püspök úr neki szánt, vagy levonja belőle a "stólát"... De a pap az egész borítékot odaadta, maga sem tudta mi van benne, mire a koldus gyanúja elszállt. De még hozzáfűzte:- Aztán öregem, mivel "a környékbeli vidék" koldusai nevében kapta az alamizsnát a püspök úrtól, remélem, hogy rájuk is gondol és nem lesz olyan "szemérmetlen", hogy mindet magának tartja meg, mert ha megtudom én biz’ elmondom ;a püspök atyának, ami nagy szégyen lenne. Az öreg nem válaszolt, mert már mehetnékje volt, hogy megtudja, mennyi is lehet a "kopertában". De arcán lehetett látni, hogy kapzsisága mély sebet kapott s akár akarja akár nem, valamiképp osztozkodnia kell másokkal, különben hitelét! veszíti a "környékbeli vidéken".
