A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
2 területén, de nem veti el a vallást; Marx követői tűzzel-vassal el akarják tűntetni a vallást az emberiség életéből. Ha a ''Nyugat szabad népeire" vetjük tekintetünket, azt kell látnunk, hogy keresztény örökségüket nem tekintik többé közügynek, vagyis száműzték az evilági élet minden területéről (törvényhozás, közoktatás, művészet, sajtó, gazdasági élet, stb.) Azún. "szabadgondolkodőknak" folyton növekvő tábora pedig, amely mind hangosabban követeli a maga "jogait" Krisztus híveinek rovására, csak annyiban különbözik a Marx- féle világnézet követőitől, hogy a vallást nem erőszakos eszközökkel akarja eltüntetni, de igenis kiküszöbölni való kölöncnek hirdeti, amely lelassítja az "emberiség szabad fejlődését". Erkölcsi vonatkozásban; legyen elég utalnunk a 6. és 9. parancsolatnak gyakorlati semmibe vevésére (válások, a házasságon kívüli nemi élet hallgatólagos, sőt kimondott elismerése; a házasságon belül a fogamzásgátlás mételyének a terjedése és hatósági előmozdítása; erkölcstelen könyvek és folyóiratok árvize; romboló hatású filmek), - valamint az 5. parancsolat érvényének a korlátozása; a magzatgyilkosság századunk égbekiáltó bűnévé lett, amely egy-egy évben több áldozatot követel magának, mint a II. világháború áldozatai együttvéve. Sz. Pál a rómaiakhoz írt levelében ijesztő képet fest az emberiség vallási és erkölcsi süllyedéséről (1, 18-32) és utána a zsidóságnak veti szemére, hogy ők sem sokkal különbek a pogányoknál; sajnos, ma ugyanezt írhatná az emberiségről, beleértve a keresztényeket is. Nyilvánvaló, hogy az emberiségnek szüksége van egy "új pünkösdre"! Am az is nyilvánvaló, hogy a Szentlélek az új pünkösd kihatásait az egész emberiségre ma is csak úgy fogja szétárasztani, mint az első pünkösd alkalmával: emberek útján, akik szíwel-lélekkel befogadják Őt magát is, kegyelmi hatásait is, sajátos ajándékait is. A mai világban mi, hívek, képviseljük Jézus válogatott tanítványainak csoportját. Azok a tanítványok, mindenekelőtt "egy szívvel-lé- lekkel, állhatatosan imádkoztak... Máriával, Jézus anyjával együtt" (Ap. Csel. 1,14). Eztkellnekünk is tennünk; Máriával egyesülve állhatatosan imádkoznunk a Szentlélek szüntelen eljöveteléért! Abban is követnünk kell a tanítványokat, hogy "tanúságot teszünk Krisztusról" embertársaink előtt. Az első keresztények az életük példájával hathatósabban hirdették Krisztust, mint a legkiválóbb szónokok a beszédjeikkel! A példa ellenállhatatlanul sodor! Általunk kell jönnie!
