A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
47 ni, mint járni, s ami még fontosabb volt számára, megtanulta lélegzetét visszatartani a víz alatt. Mivel az ilyen betegeket a félelem még merevebbé teszi, szülei nagyon ügyeltek, hogy ne fejezzék ki előtte félelmüket és őt is hozzászoktassák ahhoz, ne féljen sem az eleséstől, sem attól, hogy eltör valamit, vagy mások kinevetik őt. Néha ügyesen elkerülték a félelemkeltő helyzeteket, például azzal, hogy plasztik tányérokat vettek, s azok mosogatásánál kérték segítségét. Egy nap ismerősüket látogatták, akinek háza gyönyörű tópartján volt. Elhatározták, hogy csónakáznak egyet a gyerekekkel és a többi vendégekkel. Karen és Mária az egyik csónakban voltak a házigazdával, a kajakban pedig a szülők foglaltak helyet a házikisasszonnyal és egy vendéggel. A vendégen vadonatúj ruha volt és félt attól, hogy a kajak felfordul. A félelem nem is volt alaptalan, mert egyszer csak az apa ruhástól a vízbe ugrott, s gyorsan úszni kezdett a csónak felé. Az anya sejtette mi történt, s ő is rögtön a vízbe ugrott. Karen véletlenül belefordult a vízbe a másik csónakból. A tó vize tisztán áttetsző volt és kb. tizenegy láb mély volt azon a helyen. Az anya hiába kereste a víz alatt leányát, nem találta meg s mikor kifogyott a levegőből, felbukkant a csónak mellett. Karen már apja kezében volt, s látszólag semmi baja sem történt. Még csak nem is köhögött, egy csepp vizet sem nyelt. Tréfálkozni kezdtek az esemény felett s így Karenben semmi félelem sem ébredt. - Papa,- mondta - nagyon soká tartott, míg értem jöttél. Egy ideig azt hittem, nem is fogsz utánam jönni! - Két héttel később pedig megjegyezte reggeli közben; - Tudod, mikor ott feküdtem a tő fenekén és vártam apára, hogy felvegyen, ott olyan szép volt. Sok fű van a tó fenekén...! Karen szüleinek fejéből nem ment ki a gondolat, hogy sokan lehetnek a megyében, akiknek gyermeke hasonlóképpen szenved. Elhatározták, hgoy felkutatják őket. Az orvosoktól és kórházaktól hiába kérdezősködtek, az agyszélhűdéses gyermekeket nem tartották nyilván. Azt ajánlották nekik kutassák fel az agyhártyagyulladásban szenvedőket, annak következménye ugyanis néha az agyszélhűdés. A tőlük kapott 270 címből azonban csak 5 bizonyult ilyennek. Az egyik rádióállomás és egy újság hetente hirdetést tett közzé, hogy akiknek gyermeke agyszélhűdésben szenved, lépjen kapcsolatba Mrs. Killi- leával. Ez már hatásosabb volt s még 52 eset jutott így tudomásukra. Biztosra vették azonban, hogy sokkal többen vannak, csak meg kell találni őket. Elhatározták, végiglátogatják azokat, akiket felfedeztek. Előbb azonban találniuk kell valakit, aki a gyermekekre vigyáz, míg ők távol vannak.
