A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
45 A SZERETET CSODÁJA 4. Hús vét után Karen és szülei ismét felkeresték az orvost, hogy megtanulják a kezelés módját. Egy közeli szállodában laktak, ahonnan naponta jártak az orvos rendelőjébe. A kezelő terem tele volt mindenféle felszereléssel,amelyekmindarra szolgáltak, hogy a járni, ülni, mozogni nem képes gyermekeket megtanítsák ezekre a mozdulatokra. A kezelést egy szakképzett ápolónő végezte, ső tanította meg Karen szüleit a szükséges tudnivalókra. Minden mozgásgyakorlatot ütemesen végeztek, más-más ének dallamára. Heteken át tartott ez a kiképzés, míg végül az orvos biztosította őket, hogy most már hazamehetnek, s otthon folytathatják a kezelést. Néhány hónap múlva majd ismét eljönnek, addig pedig ha valami nehézség adódnék, felhívhatják az orvost telefonon. - Szeretném, ha minden szülővel így tudnék együttműködni... - búcsúzott tőlük barátságosan az orvos. A szülők nagyon hálásak voltak neki s az anya a búcsúzásnál megjegyezte; - Doktor úr, Ön nemcsak Karent segítette, hanem az egész családot. Ön kétségtelenül tudja, hogy ennek következtében jövőnk egészen más lesz... Az orvos hozzátette: ... Dolguk nem lesz mindig könnyű. Időnként szinte elviselhetetlennek fogják találni a mindennapos taposómalmot. Ezt a munkát nemcsak néhány hónapig, hanem évekig kell végezniük, de nagy megelégedést fog okozni Önöknek. Azon a napon, amikor Karen az első lépéseket teszi, sokkal nagyobb lesz örömük, mint amit Mária első lépéseinél éreztek.. . Ezzel rájuk mosolygott és magukra hagyta őket. Most, hogy a jövő rőzsásabb színben tűnt fel a szülők előtt, nem tudták elfelejteni azoknak a gyermekeknek százait, akikkel kutatással töltött éveik alatt találkoztak, s akik még mindig nem tudták, hogy van számukra segítség. Hazafelé menet önkénytelenül is azokat a nótákat dúdolgatták, amelyeket a kezelés közben tanultak. Az apa még a hivatalban is rázendítettezekre, mikor másokat énekelni hallott, megfeledkezve ar
