A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-04-01 / 4. szám

22

Az, hogy kinél milyen módon nyilvánul meg a harag, sok tényezőtől függ. Elsősorban talán 1 elki alka tától. A szangvinikus e- gyén haragja hirtelen lobban fel, de hirtelen ki is alszik s ezért könnyen megbocsát. A kolerikus haragja is erőteljesen és hirtelenül tör ki, de tartősabb, nem elégszik meg addig, míg bosszút nem állt. Amelankólikusegyénmagába fojtja haragját s csendesen emésztődik miatta s inkább hajlamos hallgatagsággal és az egyéb csendesebb kinyilvánítási móddal éreztetni azt környezetével. A flegmatikus haragja még lassabban érlelődik meg, s még rejtettebb mődonnyilvá- nul meg a bosszúállásban, vagy egyéb jelekben.

A harag megnyilvánulási módja nagyon függ attól is, hogy ki mit látott szüleinél, testvéreinél, környezetében, moziban, távolbalátóban. Önkéntelenül is ezeket fogja utánozni.

A harmadik fontos tényező, hogy mire nevelték őt szülei, s később önneveléssel milyen szokásokat sajátított el ezen a téren. Ha szülei nem tanították meg őt már kiskorában az önzetlenségre, önuralomra, jogairól való lemondásra a szeretet érdekében, mások szándékainak jóra magyarázására, megbocsátásra, ellenségeiért való imádkozásra, stb. és később önneveléssel sem pótolta ezeket a hiányokat, akkor nagyon valószínű, hogy fékezetten dühkitörései sok fájdalmat okoznak nemcsak környezetének és családjának, hanem saját magának is.

Vérmérsékletét senki sem tudj a megváltoztatni, múltjának káros tapasztalatait sem teheti meg nem történtekké, nevelésének és önnevelésének hiányait azonban nagy mértékben pótolhatja, s ezzel még lelkialkatánakkáros oldalaitis olyan sikeresen ellensúlyozhatja, hogy mások szinte rá sem ismernek, annyira megváltozik.

Szalézi Sz. Ferencről, akik csak meglett férfikorában ismerték őt, azt hitték, hogy természeténél fogva szelíd s szinte képtelen a haragra. Pedig természeténél fogva nagyon is könnyen haragra lobbant ifjúkorában, azonban kitartó önneveléssel elérte, hogy később teljesen uralkodni tudott magán. Ugyanígy megtehetjük ezt mi is, ha állhatatosan kérjük hozzá Isten kegyelmét és közreműködünk vele, s ha természetes vonalon is megtesszük mindazt, amit Isten elvár tőlünk. (Köv. a 2. rész.)

Mivel sokat tanultam, olyan a hitem, mint egy breton paraszté, ha még többet tanultam volna, olyan volna, mint egy breton asszonyé. • (Pasteur Lajos, francia tudós.)