A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-04-01 / 4. szám

3 re és unokanővéredre. Elképzelem, hogyan néznének ki abban a ru­hában. Pompásan elszórakozom így a kirakatoknál. Hálásan köszö­nöm, Uram, hogy így játszhatok képzeletemben, öregkoromban. Ez a boldogság egyik fajtája.- Egyszer alaposan megáztam. Józsa leányom azt hitte, hogy be­le fogok halni. Haha! Számomra az is mulatság volt. Mindig hallot­tam arról, hogy előkelő embereknek zuhanyuk van. Nos, most ne­kem is volt és pompásan éreztem magamat. Oly sok pompás dolog­ban van részünk! Az arcomra csepegő hideg vizet olyannak éreztem, mintha egy kisbaba simogatna. En mindig szerettem a kisbabákat.- Tudod, Isten egész nap a mennyország kincseit osztja ki az embereknek. Elmentem a parkba és megnéztem a pompás virágokat. De tudod mit? Számomra a legkedvesebb látvány a ti hátsó kertetek­ben lévő rőzsabokor. Egyetlen virágja is annyi illattal tölti be orro­dat, amennyit csak beszívhatsz. Anna ezeket a dolgokat különböző időkben mondta el nekem, de az én emlékezetemben úgy sorakoznak egymásután, mintha egyfoly­tában hallottam volna suttogó ajkán. Hosszú ideig nem is gondoltam ezekre. Csak akkor jutott eszembe, amikor rám szakadtak a gondok és roskadoztam a sorscsapások alatt. Elfogott a kétségbeesés és eltöl­tött valami veszély tudata. Oly kapkodva kezdtem kutatni múltbeli kedves emlékeim után, mint ahogy egy csődbejutott egyén kutat a pénzesládában, hogy összekotorásszon néhány garast. Anna már ré­gen a sír mélyén porlad, de rekedtes, suttogó hangja visszatért, amint ott a konyhaasztalnál arra tanított engem, hogyan szórakozzam mindannak felkutatásával, amiért hálát adhatok... Rákényszerítettem magamat, hogy elkezdjem ezt a játékot. .. A földalatti vasúton voltam éppen, a bűzlő, zsúfolt tömegben. Valaki elkacagta magát. Ez eszembe juttatta, hogymindenszomorúságel- múlik. - Mellettem egy fiatal leány állt, szeme ragyogott az esti él­mények utáni várakozástól. - A pádon egy öreg hivatalnok a sport­rovatot olvasta és felderült az arca, amikor kedvenc csapatának dia­dalát látta. - Amikor felmentem az utcára, tiszta fehér hópelyhek hullottak. Egy templomhoz közeledvén láttam, hogy ajtaja ki van tár­va, s a bentről kiáradó fényár hívogatott. Bementem. Letérdeltem. Szívem eltelt melegséggel, amint elszámláltam a sok ajándékot, ál­dást, amikben részesültem. Mily sok mindenért lehetek hálás! Hálásan köszönöm, Uram, hogy vár rám a munka, jómunka, amelyet szívvel-lélekkel végezhetek. Hálás vagyok, hogy gondját vi-

Next

/
Thumbnails
Contents