A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-04-01 / 4. szám

I

Hálásan

köszönöm. Uram f

Thessalonians Anna, Mária, Cecilia, Zsófi, Virginia, Avalon volt a neve. Rabszolgaságban született Maryland állam keleti tengerpartján és földi ura pompás viccnek tartotta, hogy a kis barna csecsemőnek ezt a hosszú nevet adja a kereszteléskor. Mint fiatal lány, szabadulásának első é- vében Anna segítette az orvost azon a napon, amikor anyám született. Ez 1866-ban történt. Harminchét évvel ezután ott állt anyám

ágyánál, amikor én születtem. <5 fürdetett meg engem először, de ennél többet is kaptam tőle.

Emlékszem rá, amint házunkban a konyhaasztalnál ült. Munká- banmegkeményedett barna kezét összefonta kötényén, csillogó fekete szemét a fehérre meszelt mennyezetre emelte és rekedtes, öreges hangján suttogta;-Hálásan köszönöm, Uram, a táplálékot.- Miért hálálkodsz ezért? - kérdeztem tőle. - Hiszen anélkül is megkapod a táplálékot.- Természetesen. De minden jobban ízlik, ha hálás vagyok érte. Némelyik vallásban az egész család együtt imádkozik az asztalnál. Nem így az én egyházamban. Ezért én magamban imádkozom.

Miután befejezte az evést, megint hálát adott az Úrnak. Utána rágyújtott cserép pipájára. A pipafüst még ma is rá emlékeztet.- Tudod, - mondta, miközben remek füstkarikákat fújt a konyhatűzhely felé, - érdekes dolog ez a hálaadás, olyan mint egy társasjáték. Néger tanítóm tanított meg rá. Keresni kell a dolgokat, amelyekért hálásak lehetünk. Ha nem kutatunk utánuk, észre sem vesz- szük, hogy mennyi alkalmat szalasztunk el...- Vegyükpéldául a ma reggelt, - folytatta - amikor felébredtem