A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

14

szomszédos falvak gazdái is elhívták, hogygyümölcsfáikatnemesít- se. A falu plébánosa is nemcsak jó gazda volt, hanem amolyan mező- gazdasági szaktekintély, akinek a könyvtárát a lelki olvasmány okkal és prédikációs kötetekkel mezőgazdasági könyvek is alkották. A kis Johan azonban plébánosában előbb ismerte föl a szentéletű papot és rajta keresztül a lelkiélet magaslatait, mint az új termelési módszerekkel kísérletező gazdát és szakkönyveket olvasó parasztpolihisztort. 21 éves korában lépett be az Agoston-rendbe. Szerzetesneve Gergely lett. Először négy évig a hittudományokat tanulta. 1847-ben szentelték fel pappá. 1851-ben kezdte meg a bécsi egyetemen tanulmányait; a természettan, a matematika és a természettudományok előadásait hallgatta. Alig fejezte be az egyetemet már is el kezdett tanítani a brünni technológián. 1868-ban szerzetestársai a tudós professzort kolostoruk elöljárójának is megválasztották. De ne gondoljuk, hogy a technológia tanárának az útja a világhír felé sima lett volna. Utolsó vizsgái a bécsi egyetemen nem sikerültek. Kétszer is megbukott és ennek következtében le kellett mondania a tanításról. Tanári pályájának ez a derékba törése vitte őt arra, hogy kolostorába visszavonulva a kolostori napirend betartása mellett megmaradt szabadidejét növénykísérleteire fordítsa.

Igazi világhírről Mendel esetében alig lehet beszélnünk. Tudomásul vették megállapításait, de korának tudósait sokkal jobban érdekelte a származás-elmélet, a fajok eredetének a problémája, mint az, hogy az egyes specieseken belül a különböző tulajdonságok keveredése alkalmával, hogyan öröklődnek át. De azt sem lehet mondani, hogy az ágostonrendi szerzetes elfelejtett nagyság lett volna. Kevéssel halála előtt, 1884-ben saját maga pályafutását így jellemezte; - "Sok keserű esztendő volt az életemben. De be kell ismernem és pedig hálával a Gondviselés iránt, hogy a derűs évek mégis csak számosabbak voltak. Kísérletezéseim minden rosszért kárpótoltak, sok örömöm volt bennük".

1900-ban három botanikus; az osztrák Tschermak, a holland De Vries és a német Correns, nem tudva semmit Mendel kísérleteiről és egymástól is függetlenül ugyanazokat a növénykísérleteket végezték. Az eredmény is ugyanaz volt. De amint megtudták, hogy az á- gostonrendi Mendel az átöröklés törvényeiről készített munkáját 35 évvel korábban már publikálta, neki tulajdonították az elsőbbséget, sőt Tschermak 1901-ben ki is adta Mendel műveit. Correns viszont 1905-ben Mendelnek Carl Nagelivel folytatott levelezését tette közzé.

Ma már Mendel neve fogalom, a róla elnevezett öröklődési törvé