A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-03-01 / 3. szám
39 Kömlős Mári ugyan sohasem lett a régi virgonc menyecske, sem a sürgő-forgó életerős asszony, akinek ismerték ura halála előtt, de megadtamagát sorsának és gyerekei nagy vigasztalással töltik el szívét. Mintha éreznék, hogy anyjuknak szüksége van rájuk. Komár sógor, most már nagyon öreg ember. De tanácsadónak még most is jó a ház körül, aminek bizony egy viharvert asszony és sok heves, tüzes fejű fiatal mellett igen nagy keletje van. A lőcsfalvi pap pedig valahányszor találkozik az öreg Homárral, vagy ellátogat a portára, mindig visszatér képzeletébe a régi kép, Komár sógor, azújCirénei Simon, segít vinni egy szenvedőnek a keMISSZIÓS IMASZÁNDÉK A. színes népek list la,d él sán stk szolgálatában Mások megsegítése sokkal nehezebb feladat, mintsem általábangondolnánk. Mégpedig amiatt, mert a segítség elfogadása valamiképpen mindig annak abe- ismerésével jár, hogy az illető, aki kapja a segítséget, valami szempontból alacsonyabbrendű, mintáz, aki a segítséget nyújtja. Éppen ezért a helyes segítség- nyújtás nagy művészet! A lényegét így lehetne meghatároznunk; úgy kell segíteni valakin, hogy az illető maga segíthessen önmagán. A segítésnek ezt a módját sürgeti Szentséges Atyánk is nagy szociális körlevelében; "Populorum Progressio" (A népek fejlődése). / Am se a Szentséges Atya sürgetése, se a hithirdetők ügyessége nem hozhatja meg a megoldást ebben a nehéz kérdésben. A megoldáshoz föltétlenül szükséges az is, hogy mindazt, amit az egyház Krisztus szeretetétől indítva és az emberi személy méltóságának öntudatosítása és emelése érdekében a "fejletlen" népek érdekében tenni iparkodik, azt a kérdéses népek csakugyan elfogadják és hasznosítsák önmaguk számára. • Amissziókfejlődése szempontjából kétségtelenül alapvetően fontos kegyelemért ostromoljuk az Ur Jézus legszentebb Szívét, amikor ebben a hónapban azért könyörgünk, hogy "a missziónált vidékek lakói ismerjék meg és fogadják el mindazt, amit az egyház tett a népek haladása érdekében".
